Jesszus, úgy érzem, nagyon alakulóban van az életem, most minden téren, inkább nem részletezem.
Annyi elég, hogy szerencsére jó irányba.
Hosszú ideje már, hogy elengedtem az élet anyagi vonzatát.
Vannak alkalmak mikor arra gondolok, hogy hmm, jó lenne ezt is meg azt is megvenni, de utána beleunok.
Valamiért nincsen kedvem pénzt költeni, még ha jelenleg lenne is miből... Jó az ott, ahol van.
Igazából most nincsenek különösebb vágyaim ilyen téren, ott a cosplay ami költséges, de... Leginkább saját magamnak akarom kiügyeskedni, amihez tudást fogok szerezni.
Tököm tele van már a kétszínű divatlázas emberekkel, akik minimum napi 14 órát azzal foglalkoznak, hogy jaj, milyen ruhát vegyek meg hogy ne legyek hétköznapi.
Külsőre ennyi igény van, oké, ez rendben.
Nem is lenne problémám vele, ha közben nem látnám azt ezeken az embereken, hogy az érzelmi világuk és az intelligenciahányadosuk mennyire silány.
Tisztelet a kivételnek.
Legtöbbjük gondolkodásmódjából viszont tényleg nem tud mit visszatükrözni a külső, ez elkeserítő.
Annak sír a legtöbbet a szája pénzhiányra, aki egyébként simán félretesz két BJD babára is, más meg sokkal több ideig vágyakozik.
Ez legyen a legnagyobb gond az életében, hogy mikor érkezik meg és hasonlók.
Nem irigylem senkitől a kiváltságait, nincs szükségem ehhez hasonlókra.
De mi a ffff...rancért kell az egész közösségi portálnak attól zengenie, hogy ő most szakított valakivel és hú de kurva kemény élete van, vagy hogy milyen csomag érkezik a postán vagy éppen milyen balhéja van már megint valaki mással. Pont leszarom. Én sem írom ki, sőt, semmit sem írok ki oda. Minden itt van ezen a foson, és ide tényleg az jár fel, aki akar. Nyazs.
A legtöbb stílussal az a gond, hogy mivel megvan a saját márkájuk, drágák.
Állati, hogy nagyon minőségi anyagból készül, így meg úgy meg amúgy, de őszintén szólva nem basznám el a pénzemet egy ilyenre sem.
A lolita cuccok is szépek, hetedikes korom óta lenyűgöznek... De már maga a közösség is elvette a kedvem egy-két dologtól.
Ráadásul hihetetlenül válogatós lettem... és be kell valljam, irtó kevés dolog tetszik belőle komolyan.
Habár máson nagyon is jól néz ki.
Kicsit így vagyok a Visual Kei kinézetekkel is.
Undorom van azoktól az emberektől, akik rámennek a kinézet lemajmolására, próbálják felvenni az életstílust ami valljuk be rohadtul nem a menő hajjal bulizásról és peace jelet mutogató kacsintós cigisekről szól.
Őszintén megnézném, hogy egyébként mennyit baszik a zenéhez vagy inkább mennyire van ráfanulva valamelyik finom kis bandatagra.
Leda is kibaszott cuki. Ja. De hogy gitározik öcsém, arról mondjál már valamit! Kapásbál azt, hogy leszakadna az ujjam, ha úgy próbálnék gitárhoz érni, mert olyan gyors.
Lehet, hogy a zenészek is pózolnak és pózerkednek a kinézetükre... de tudnak valami hangszeren játszani ember! --> Van mire menőzni.
Legalábbis nem úgy csinálnak, mint pár hazai csillogási-fétissel megáldott társaság, hogy megvan a banda, megvannak a nevek, dalcímek még official(!) weblap is fészbukkon és fotók a necckesztyűs szakított gatyás kinézetről, egyébként meg egy hangszerhez sem tud még hozzányúlni. És filth in the sky 5× --> megvan a dalszöveg.
Törne le a nyelvem, ha Visual Keiesnek nevezném magam, marhára nem vagyok az.
Na jó, még rendes leszerződtetett bandák között is vannak igazán hasznavehetetlen fanservice-bábok, de legalább csinálnak valamit, pár fanjuk van, mert van aki szereti a tucat dolgokat is. Egészségére.
(Ezt tényleg zárójelesen, még a mai legjobbak sem hasonlíthatóak a régi úttörő bandák stílusához, de ez más tészta.)
Ha hobbiszinten űzöm a zenével kapcsolatos hajlamaimat, az még nem elhivatottság.
Ezt nem fogják fel sokan, csak húú legyen olyan hajam mint Reitanak, netán még be is kötöm az orromat és menő vagyok.
De tényleg nem neveznem magam semminek. Nincs is értelme.
A vágyaim külsőségek és belsőségek iránt összetettebbek, mintsem hogy beskatulyázzam őket valahová.
Egyébként a csináld magad híve vagyok.
Számomra mindennek sokkal több értéke van, ha magamnak csinálom.
Bírok néhány megjegyzést, miszerint az illető azt állítja, hogy "művészlélek vagyok!" aha.
Művészien használja a galaxy print által nyújtott lehetőségeket keverve a csontvázas harisnyával és ilyenek. (Megint tisztelet a kivetélnek, mert van, aki legalább nincs elszállva magától, csak mert felvesz pár ilyet)
Nekem is van galaxy leggingsem jó ideje, de.. megbántam... nem nagyon merem felvenni, mert mire ideért külföldről, addigra már sikerült lejáratni és tucatholmit csinálni belőle.
Sajna ez előbb utóbb mindennel így lesz, ez ellen nincs mit tenni.
Khm visszatérve... ez művészi? Egy művész többségében mióta vesz meg készen ilyen-olyan dolgokat?
Oké, kell érzék ahhoz, hogy jól és ízlésesen kombinálja az ember a dolgokat de ez nem művészet, ez jó esztétikai érzék, ami igaz, sok esetben szükségeltetik a művészethez, de nem teszi ki teljesen.
Hülyét kapnék, ha annak idején da Vinci is ebayen vette volna meg a Mona Lisat. Betette a mikroba és kész. Instant Lizy.
Számomra a művészek olyanok, mint például Minori... biztosan sokan ismerik a Tokyo Fashion által.
Az alap a shironuri vonulat, de a ruháit kézzel csinálja, és a parókákat sem hagyja frissen szerzett állapotában. A sminkjéről nem is kell semmit sem mondanom.
Egyszerűen létrehozott egy saját álomvilágot, amiben szabadon alkot, és a saját teste az, ami teljes egészében megéli azt az agyából kipattanó érzékiséget. Aztán a mi szemünk hehe..
Megdolgozik érte, átgondolja, saját magát képes inspirálni.
Nemrégiben találkoztam egy kedves ismerősömmel egy üzlet kapcsán.
Cat igazán különleges szemelyiség, akire szinten azt mondhatom, hogy igazi művész, akárcsak Minori.
Mégis, teljesen különbözik a két stílus.
Mindketten felkavaróak és mégis nagyon nyugodtak, olyanok, akik magukban képesek létrehozni azt a bizonyos belső szikrát, nem más emberektől függenek.
Kiadják magukból a saját művészetüket, úgy ahogyan nekik tetszik.
Cat tökéletesen leírta azt, amit már én is hosszú ideje igyekszem magamban létrehozni.
Miszerint legyek független, mindenkinél másabb, és ne hátráltasson az, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Hogy képes legyek teljes erőmből kiadni azt, ami én vagyok, a saját belső világomat, egy olyan arc mögött, amit nem szégyellek, csak mert az enyém.
Bizonyos alkalmakkor elkerülhetetlen, hogy nézeteltéréseink támadjanak másokkal.
Ilyenkor mindig ott marad az a keserű szájíz, amit nem szeretünk érezni.
Megesik, hogy akarva-akaratlanul is csalódunk a másikban, ki nagyon, ki kevésbé.
Ezután előfordul, hogy teljesen másképp látjuk, az addigiakhoz képest.
Hozzáállás kérdése. Ki reálisan kezd el látni, ki kritikusabban.
Akárhányszor is szállt el a szemem elől a rózsaszín felleg, mindig kegyetlenül baszott fejbe az események realitása.
Ezek után is mindig megpróbáltam reálisan látni.
Főleg miután én is lazítottam a hozzáállásomon, elvégre ha a másik fél nem hajlandó szép emlékek fényében megerőltetni magát, akkor nekem sem kell a múlt szépségeire gondolnom.
Bár lehet csak engem hat meg, ha visszagondolok valami jóra, és engedem, hogy az idő megszépítse az emlékeket, még ha az akkoriban nagyot is csapott.
Nem tudom, milyennek látnak azután az emberek... fellengzősnek? Egósnak, butának, logikátlannak, hipermimózának, depresszívnek, szánalmasnak, sznobnak? Netán valakinek, aki csak a másiknak is rosszat akar és tönkretesz mindent?
Túl gyakran zörgetett az aggodalom az ajtómon ahhoz, hogy rosszat akarjak másoknak, bármennyire is megérdemelné, hogy kibasszak vele.
Úgy hiszem azt nem sikerült még sokaknak kiismernie bennem, hogy rengetegszer fejben döntöm el a dolgokat, alaposan átgondolom, utána lenyugszom, ha van értelme.
Nem beszélek vagy cselekszem, ha nem érzek lehetőséget az érzelmeim kinyilvánítására.
Ebből kifolyólag a legtöbben talán nem is tudhatják meg, hogy mennyire képes vagyok másokhoz kötődni, még a leghülyébb tulajdonságaik ellenére is.
Neveztek már hülyének azért, hogy képes vagyok szeretni valakiben az önző vagy bunkó énjét.
Lehet nem esik jól, de akkor is ahhoz az emberhez tartozik, akit szeretek és közel engedtem magamhoz.
Még most is elgondolkodom néhány elmúlóbán lévő (nehéz befejezettnek nevezni) kapcsolaton, hogy mit tegyek azért, hogy ne értsenek félre?
Még akkor is, ha utál, és nem érzi annak szükségességet, hogy foglalkozzon velem.
"Minden véget ér egyszer" ezt csak annak könnyű felfogni, aki már régen nem érez semmit a másik iránt.
De mi van azzal, aki még mindig érez?
Nehéz egy olyan érzelmet kitörölnie magából, amiért bármikor kész lenne meghalni.
"Azért mosolyog, mert nem élte át." Ezt mondtam nemrég valakinek.
Minek szeretni anélkül, hogy megbecsülnénk? Az a "szeretet" múlandó lesz, ha nem érezzük a súlyát.
Van, akinek egy idő után nem elég.. A megszokottság nem elég.
Viszont... másnak még az is csodálatos állapotnak bizonyul, mert az ürességhez hozzászokni hatalmas veszteség.
Talán örökké csak veszteségeim lesznek... de amíg arra gondolok, hogy mennyire szerettem azokat az embereket, az bizonyítja, hogy még képes vagyok érezni... mert ilyen hosszú idő után is bennem él a fájdalom.
Mégis szeretem ezt a fájdalmat... ez az egyetlen dolog sok mindent meghatároz.
Mert amíg ez bennem van, emlékeztet arra, hogy képes voltam és vagyok érző lényként gondolni ezekre az emberekre.
Ha lehetőségem lenne, képes lennék még ugyanúgy érezni... valami nyilván változna, hiszen néhány esetben az én szemem is felnyílt.
De a fájdalom egy dolgot nem képes visszahozni: a haragot.
Na, hogy rendes téma legyen, és annak, aki ruha- és kiegészítőmániás, érdekes is legyen XD
Szemezgetés jön a folyamatban lévő bizniszekről.
Vagy éppen a már kezemben lévő cuccokról :3
A legelső, amit mostanában szereztem be egy leányzótól, az ez a jópofa kis necc felső.
Nagyon megszerettem, igaz, mindenhová beakadok, de mégis nagyon szeretem :D
Ebben nyomattam végig a divatbemutatót műsorvezetőként az IH-ban, úgyhogy kitettem az első megpróbáltatásnak, amit velem élt át XD
A következő, ami pedig már folyamatban lévő dolog, és nagyon várom, hogy a kezemben... vagyis inkább a fejemen legyen...
Egy paróka X3
Valamelyik előző bejegyzésben mutogattam szívem parókáit, és szerencsém volt a legelsőt, avagy az ezüstöt megrendelni *-*
Le volt árazva, ráadásul pk sem volt hozzá, és úgy hallottam, hogy annak az eladónak nagyon minőségiek a parókái, úgyhogy triplán jó fogás.
Csak érjen el hozzám nagyon nagyon gyorsan, mert ahhhww *wwwwwwwww*
Eggyel közelebb kerülhetek kinézetben ahhoz a karakterhez, akit megalkottam{saját történetben szerepel}, bár azt tudom, hogy sosem leszek olyan seme-sama, mint Ő xD
Végül is a saját személyiségem egy részének tekintem valamelyest, ettől függetlenül ez a karakter sokkalta jobb nálam X3
Mindegy, a lényeg, hogy ez a paróka kicsit rá emlékeztet, jó egy ilyen áhított lény bőrébe bújni, legalább egy ici-picit :'3
Ha már nálam lesz, lehet írok róla bővebben, vagy legalább is csinálok képet.
Ha már megvan, legalább legyen megörökítve, hogy mégis hogy néz ki az ééén fejemen xd
Suliba be kell menni vele párszor, szerintem a buszon ülő ismerős arcoknak is okoznék egy kis meglepetést, hogy mi lett a hajammal, és hogy varázsoltam feketéből ezüstöt.
Sokan nem gondolnak parókára elsőnek xd
A következő pedig egy fűző lenne, csakugyan egy nagyon kedves leányzótól venném meg, mégpedig egész olcsón.
Rohadt olcsón XD
Szép darabnak tűnik, csodák csodájára, ez nem teljesen fekete, hanem a másik, ráadásul kedvenc színem, tán' még kicsit arany beütése is van, olyan szép az anyaga.
{És van rajta csipke.}
Ráadásul végig ilyen rózsamintás anyaggal van bevarrva, úgyhogy telitalálat, csak legyen rám jó X3
Maximum majd átvarrom egy kicsit, ennyi tökéletesen belefér.
Eladtam egy kontaktlencsét, ami a megvétele után a nyakamon maradt.
Lebeszéltem egy üzletet egy harmadik leányzóval, aki pedig egy nagyon helyes, Amisu kabátot árul.
Sokat hezitáltam rajta a leopárd minta miatt.
Végül is a többi ruhán múlik, hogy milyen stílust varázsolnak belőle, lehet úgy is öltözni, hogy kurvának nézzék az embert{osztálytársam -.-}, de lehet úgy is, hogy akár egy szexisebb punkos csajnak.
Tekintsük csak meg Oosaki Nanát.
Hát, nem szeretnék a kurva vonulatba tartozni Oo
Nekem tetszik, aki meg hülye a stílusok megkülönböztetéséhez, annak részvétem.
Itt van a kis édes, remélem nem bánom meg
Azt hiszem, hogy egyelőre ennyi lenne, de ezzel anyagilag végleg kifújok xd
Év végéig még próbálok ügyesen gazdálkodni kajapénzből, aztán bízom abban, hogy belendülök és végre tudok eladni is jó árut, jó embereknek >w<
Ha pedig még lesz munkám is, és még el is tudok utazni Nyuszkómhoz, akkor ez utóbbi miatt én leszek a világ legboldogabb embere *w*
És most zárásként, hogy legyen min derülni, vagy éppen hasznos legyen:
Szórakoztam kicsit sminkkel, de még közel sem olyan merész, mint amit szerettem volna.
A szobám legmélyén, zárt ajtók mögött csinálgattam meg, nem volt épp kényelmes, de összejött xd
Nem szeretem, ha anyáék látják, fene tudja, mit szólnának, nem vagyok rá kíváncsi...
A hajamat is hátrasimítottam, jó nehezen, mivel egyébként frufrum van, és nem nagyon akart hátul maradni...
A lakkomnak pedig használhatatlan a fújós része, úgyhogy olyan volt neki, mint halottnak a csók.
Ím nem csalás, nem ámítás, sok törölgetés és átírogatás után rájöttem, hogy a történetem 100. oldalára is bőven vetettem már gondolatokat.
Nem is szaporítom tovább a szót, meg is kezdem a szűziesen fehér, fehéren szűzies lapocska 101. oldalát teleírni, és így tovább.
És elmegyek az illemhelyre, mert már vagy 3 órája tervezem, hogy elemelem a hátsómat a géptől.
Olyan érdekesek a fények mostanában..
Az időről csak annyit, hogy egész héten meg lehetett sülni
Hétvégére pedig lehűl, és esni kezd.
A mai nap egészen különleges, nem volt teljesen beborulva, sőt sütött a nap, csak pár helyen volt felhő. És esett az eső.
Gyönyörű volt.
Lehet, hogy ezek másnak teljesen hétköznapi dolgok
De egész nap nem látok mást a világból, csak a házam, illetve az iskolám falait.
Ha az ember alig mozdul ki, megbecsüli ezt is.
Egy videó sem adja vissza, próbálkozni lehet *nevet*
Valahogy leírja azt, ami bennem zajlik..nem tudom hogyan..de magamra ismertem a mostani időjárásban
Jesszus, úgy érzem, nagyon alakulóban van az életem, most minden téren, inkább nem részletezem.
Annyi elég, hogy szerencsére jó irányba.
Hosszú ideje már, hogy elengedtem az élet anyagi vonzatát.
Vannak alkalmak mikor arra gondolok, hogy hmm, jó lenne ezt is meg azt is megvenni, de utána beleunok.
Valamiért nincsen kedvem pénzt költeni, még ha jelenleg lenne is miből... Jó az ott, ahol van.
Igazából most nincsenek különösebb vágyaim ilyen téren, ott a cosplay ami költséges, de... Leginkább saját magamnak akarom kiügyeskedni, amihez tudást fogok szerezni.
Tököm tele van már a kétszínű divatlázas emberekkel, akik minimum napi 14 órát azzal foglalkoznak, hogy jaj, milyen ruhát vegyek meg hogy ne legyek hétköznapi.
Külsőre ennyi igény van, oké, ez rendben.
Nem is lenne problémám vele, ha közben nem látnám azt ezeken az embereken, hogy az érzelmi világuk és az intelligenciahányadosuk mennyire silány.
Tisztelet a kivételnek.
Legtöbbjük gondolkodásmódjából viszont tényleg nem tud mit visszatükrözni a külső, ez elkeserítő.
Annak sír a legtöbbet a szája pénzhiányra, aki egyébként simán félretesz két BJD babára is, más meg sokkal több ideig vágyakozik.
Ez legyen a legnagyobb gond az életében, hogy mikor érkezik meg és hasonlók.
Nem irigylem senkitől a kiváltságait, nincs szükségem ehhez hasonlókra.
De mi a ffff...rancért kell az egész közösségi portálnak attól zengenie, hogy ő most szakított valakivel és hú de kurva kemény élete van, vagy hogy milyen csomag érkezik a postán vagy éppen milyen balhéja van már megint valaki mással. Pont leszarom. Én sem írom ki, sőt, semmit sem írok ki oda. Minden itt van ezen a foson, és ide tényleg az jár fel, aki akar. Nyazs.
A legtöbb stílussal az a gond, hogy mivel megvan a saját márkájuk, drágák.
Állati, hogy nagyon minőségi anyagból készül, így meg úgy meg amúgy, de őszintén szólva nem basznám el a pénzemet egy ilyenre sem.
A lolita cuccok is szépek, hetedikes korom óta lenyűgöznek... De már maga a közösség is elvette a kedvem egy-két dologtól.
Ráadásul hihetetlenül válogatós lettem... és be kell valljam, irtó kevés dolog tetszik belőle komolyan.
Habár máson nagyon is jól néz ki.
Kicsit így vagyok a Visual Kei kinézetekkel is.
Undorom van azoktól az emberektől, akik rámennek a kinézet lemajmolására, próbálják felvenni az életstílust ami valljuk be rohadtul nem a menő hajjal bulizásról és peace jelet mutogató kacsintós cigisekről szól.
Őszintén megnézném, hogy egyébként mennyit baszik a zenéhez vagy inkább mennyire van ráfanulva valamelyik finom kis bandatagra.
Leda is kibaszott cuki. Ja. De hogy gitározik öcsém, arról mondjál már valamit! Kapásbál azt, hogy leszakadna az ujjam, ha úgy próbálnék gitárhoz érni, mert olyan gyors.
Lehet, hogy a zenészek is pózolnak és pózerkednek a kinézetükre... de tudnak valami hangszeren játszani ember! --> Van mire menőzni.
Legalábbis nem úgy csinálnak, mint pár hazai csillogási-fétissel megáldott társaság, hogy megvan a banda, megvannak a nevek, dalcímek még official(!) weblap is fészbukkon és fotók a necckesztyűs szakított gatyás kinézetről, egyébként meg egy hangszerhez sem tud még hozzányúlni. És filth in the sky 5× --> megvan a dalszöveg.
Törne le a nyelvem, ha Visual Keiesnek nevezném magam, marhára nem vagyok az.
Na jó, még rendes leszerződtetett bandák között is vannak igazán hasznavehetetlen fanservice-bábok, de legalább csinálnak valamit, pár fanjuk van, mert van aki szereti a tucat dolgokat is. Egészségére.
(Ezt tényleg zárójelesen, még a mai legjobbak sem hasonlíthatóak a régi úttörő bandák stílusához, de ez más tészta.)
Ha hobbiszinten űzöm a zenével kapcsolatos hajlamaimat, az még nem elhivatottság.
Ezt nem fogják fel sokan, csak húú legyen olyan hajam mint Reitanak, netán még be is kötöm az orromat és menő vagyok.
De tényleg nem neveznem magam semminek. Nincs is értelme.
A vágyaim külsőségek és belsőségek iránt összetettebbek, mintsem hogy beskatulyázzam őket valahová.
Egyébként a csináld magad híve vagyok.
Számomra mindennek sokkal több értéke van, ha magamnak csinálom.
Bírok néhány megjegyzést, miszerint az illető azt állítja, hogy "művészlélek vagyok!" aha.
Művészien használja a galaxy print által nyújtott lehetőségeket keverve a csontvázas harisnyával és ilyenek. (Megint tisztelet a kivetélnek, mert van, aki legalább nincs elszállva magától, csak mert felvesz pár ilyet)
Nekem is van galaxy leggingsem jó ideje, de.. megbántam... nem nagyon merem felvenni, mert mire ideért külföldről, addigra már sikerült lejáratni és tucatholmit csinálni belőle.
Sajna ez előbb utóbb mindennel így lesz, ez ellen nincs mit tenni.
Khm visszatérve... ez művészi? Egy művész többségében mióta vesz meg készen ilyen-olyan dolgokat?
Oké, kell érzék ahhoz, hogy jól és ízlésesen kombinálja az ember a dolgokat de ez nem művészet, ez jó esztétikai érzék, ami igaz, sok esetben szükségeltetik a művészethez, de nem teszi ki teljesen.
Hülyét kapnék, ha annak idején da Vinci is ebayen vette volna meg a Mona Lisat. Betette a mikroba és kész. Instant Lizy.
Számomra a művészek olyanok, mint például Minori... biztosan sokan ismerik a Tokyo Fashion által.
Az alap a shironuri vonulat, de a ruháit kézzel csinálja, és a parókákat sem hagyja frissen szerzett állapotában. A sminkjéről nem is kell semmit sem mondanom.
Egyszerűen létrehozott egy saját álomvilágot, amiben szabadon alkot, és a saját teste az, ami teljes egészében megéli azt az agyából kipattanó érzékiséget. Aztán a mi szemünk hehe..
Megdolgozik érte, átgondolja, saját magát képes inspirálni.
Nemrégiben találkoztam egy kedves ismerősömmel egy üzlet kapcsán.
Cat igazán különleges szemelyiség, akire szinten azt mondhatom, hogy igazi művész, akárcsak Minori.
Mégis, teljesen különbözik a két stílus.
Mindketten felkavaróak és mégis nagyon nyugodtak, olyanok, akik magukban képesek létrehozni azt a bizonyos belső szikrát, nem más emberektől függenek.
Kiadják magukból a saját művészetüket, úgy ahogyan nekik tetszik.
Cat tökéletesen leírta azt, amit már én is hosszú ideje igyekszem magamban létrehozni.
Miszerint legyek független, mindenkinél másabb, és ne hátráltasson az, hogy az emberek mit gondolnak rólam. Hogy képes legyek teljes erőmből kiadni azt, ami én vagyok, a saját belső világomat, egy olyan arc mögött, amit nem szégyellek, csak mert az enyém.
Bizonyos alkalmakkor elkerülhetetlen, hogy nézeteltéréseink támadjanak másokkal.
Ilyenkor mindig ott marad az a keserű szájíz, amit nem szeretünk érezni.
Megesik, hogy akarva-akaratlanul is csalódunk a másikban, ki nagyon, ki kevésbé.
Ezután előfordul, hogy teljesen másképp látjuk, az addigiakhoz képest.
Hozzáállás kérdése. Ki reálisan kezd el látni, ki kritikusabban.
Akárhányszor is szállt el a szemem elől a rózsaszín felleg, mindig kegyetlenül baszott fejbe az események realitása.
Ezek után is mindig megpróbáltam reálisan látni.
Főleg miután én is lazítottam a hozzáállásomon, elvégre ha a másik fél nem hajlandó szép emlékek fényében megerőltetni magát, akkor nekem sem kell a múlt szépségeire gondolnom.
Bár lehet csak engem hat meg, ha visszagondolok valami jóra, és engedem, hogy az idő megszépítse az emlékeket, még ha az akkoriban nagyot is csapott.
Nem tudom, milyennek látnak azután az emberek... fellengzősnek? Egósnak, butának, logikátlannak, hipermimózának, depresszívnek, szánalmasnak, sznobnak? Netán valakinek, aki csak a másiknak is rosszat akar és tönkretesz mindent?
Túl gyakran zörgetett az aggodalom az ajtómon ahhoz, hogy rosszat akarjak másoknak, bármennyire is megérdemelné, hogy kibasszak vele.
Úgy hiszem azt nem sikerült még sokaknak kiismernie bennem, hogy rengetegszer fejben döntöm el a dolgokat, alaposan átgondolom, utána lenyugszom, ha van értelme.
Nem beszélek vagy cselekszem, ha nem érzek lehetőséget az érzelmeim kinyilvánítására.
Ebből kifolyólag a legtöbben talán nem is tudhatják meg, hogy mennyire képes vagyok másokhoz kötődni, még a leghülyébb tulajdonságaik ellenére is.
Neveztek már hülyének azért, hogy képes vagyok szeretni valakiben az önző vagy bunkó énjét.
Lehet nem esik jól, de akkor is ahhoz az emberhez tartozik, akit szeretek és közel engedtem magamhoz.
Még most is elgondolkodom néhány elmúlóbán lévő (nehéz befejezettnek nevezni) kapcsolaton, hogy mit tegyek azért, hogy ne értsenek félre?
Még akkor is, ha utál, és nem érzi annak szükségességet, hogy foglalkozzon velem.
"Minden véget ér egyszer" ezt csak annak könnyű felfogni, aki már régen nem érez semmit a másik iránt.
De mi van azzal, aki még mindig érez?
Nehéz egy olyan érzelmet kitörölnie magából, amiért bármikor kész lenne meghalni.
"Azért mosolyog, mert nem élte át." Ezt mondtam nemrég valakinek.
Minek szeretni anélkül, hogy megbecsülnénk? Az a "szeretet" múlandó lesz, ha nem érezzük a súlyát.
Van, akinek egy idő után nem elég.. A megszokottság nem elég.
Viszont... másnak még az is csodálatos állapotnak bizonyul, mert az ürességhez hozzászokni hatalmas veszteség.
Talán örökké csak veszteségeim lesznek... de amíg arra gondolok, hogy mennyire szerettem azokat az embereket, az bizonyítja, hogy még képes vagyok érezni... mert ilyen hosszú idő után is bennem él a fájdalom.
Mégis szeretem ezt a fájdalmat... ez az egyetlen dolog sok mindent meghatároz.
Mert amíg ez bennem van, emlékeztet arra, hogy képes voltam és vagyok érző lényként gondolni ezekre az emberekre.
Ha lehetőségem lenne, képes lennék még ugyanúgy érezni... valami nyilván változna, hiszen néhány esetben az én szemem is felnyílt.
De a fájdalom egy dolgot nem képes visszahozni: a haragot.
Na, hogy rendes téma legyen, és annak, aki ruha- és kiegészítőmániás, érdekes is legyen XD
Szemezgetés jön a folyamatban lévő bizniszekről.
Vagy éppen a már kezemben lévő cuccokról :3
A legelső, amit mostanában szereztem be egy leányzótól, az ez a jópofa kis necc felső.
Nagyon megszerettem, igaz, mindenhová beakadok, de mégis nagyon szeretem :D
Ebben nyomattam végig a divatbemutatót műsorvezetőként az IH-ban, úgyhogy kitettem az első megpróbáltatásnak, amit velem élt át XD
A következő, ami pedig már folyamatban lévő dolog, és nagyon várom, hogy a kezemben... vagyis inkább a fejemen legyen...
Egy paróka X3
Valamelyik előző bejegyzésben mutogattam szívem parókáit, és szerencsém volt a legelsőt, avagy az ezüstöt megrendelni *-*
Le volt árazva, ráadásul pk sem volt hozzá, és úgy hallottam, hogy annak az eladónak nagyon minőségiek a parókái, úgyhogy triplán jó fogás.
Csak érjen el hozzám nagyon nagyon gyorsan, mert ahhhww *wwwwwwwww*
Eggyel közelebb kerülhetek kinézetben ahhoz a karakterhez, akit megalkottam{saját történetben szerepel}, bár azt tudom, hogy sosem leszek olyan seme-sama, mint Ő xD
Végül is a saját személyiségem egy részének tekintem valamelyest, ettől függetlenül ez a karakter sokkalta jobb nálam X3
Mindegy, a lényeg, hogy ez a paróka kicsit rá emlékeztet, jó egy ilyen áhított lény bőrébe bújni, legalább egy ici-picit :'3
Ha már nálam lesz, lehet írok róla bővebben, vagy legalább is csinálok képet.
Ha már megvan, legalább legyen megörökítve, hogy mégis hogy néz ki az ééén fejemen xd
Suliba be kell menni vele párszor, szerintem a buszon ülő ismerős arcoknak is okoznék egy kis meglepetést, hogy mi lett a hajammal, és hogy varázsoltam feketéből ezüstöt.
Sokan nem gondolnak parókára elsőnek xd
A következő pedig egy fűző lenne, csakugyan egy nagyon kedves leányzótól venném meg, mégpedig egész olcsón.
Rohadt olcsón XD
Szép darabnak tűnik, csodák csodájára, ez nem teljesen fekete, hanem a másik, ráadásul kedvenc színem, tán' még kicsit arany beütése is van, olyan szép az anyaga.
{És van rajta csipke.}
Ráadásul végig ilyen rózsamintás anyaggal van bevarrva, úgyhogy telitalálat, csak legyen rám jó X3
Maximum majd átvarrom egy kicsit, ennyi tökéletesen belefér.
Eladtam egy kontaktlencsét, ami a megvétele után a nyakamon maradt.
Lebeszéltem egy üzletet egy harmadik leányzóval, aki pedig egy nagyon helyes, Amisu kabátot árul.
Sokat hezitáltam rajta a leopárd minta miatt.
Végül is a többi ruhán múlik, hogy milyen stílust varázsolnak belőle, lehet úgy is öltözni, hogy kurvának nézzék az embert{osztálytársam -.-}, de lehet úgy is, hogy akár egy szexisebb punkos csajnak.
Tekintsük csak meg Oosaki Nanát.
Hát, nem szeretnék a kurva vonulatba tartozni Oo
Nekem tetszik, aki meg hülye a stílusok megkülönböztetéséhez, annak részvétem.
Itt van a kis édes, remélem nem bánom meg
Azt hiszem, hogy egyelőre ennyi lenne, de ezzel anyagilag végleg kifújok xd
Év végéig még próbálok ügyesen gazdálkodni kajapénzből, aztán bízom abban, hogy belendülök és végre tudok eladni is jó árut, jó embereknek >w<
Ha pedig még lesz munkám is, és még el is tudok utazni Nyuszkómhoz, akkor ez utóbbi miatt én leszek a világ legboldogabb embere *w*
És most zárásként, hogy legyen min derülni, vagy éppen hasznos legyen:
Szórakoztam kicsit sminkkel, de még közel sem olyan merész, mint amit szerettem volna.
A szobám legmélyén, zárt ajtók mögött csinálgattam meg, nem volt épp kényelmes, de összejött xd
Nem szeretem, ha anyáék látják, fene tudja, mit szólnának, nem vagyok rá kíváncsi...
A hajamat is hátrasimítottam, jó nehezen, mivel egyébként frufrum van, és nem nagyon akart hátul maradni...
A lakkomnak pedig használhatatlan a fújós része, úgyhogy olyan volt neki, mint halottnak a csók.
Ím nem csalás, nem ámítás, sok törölgetés és átírogatás után rájöttem, hogy a történetem 100. oldalára is bőven vetettem már gondolatokat.
Nem is szaporítom tovább a szót, meg is kezdem a szűziesen fehér, fehéren szűzies lapocska 101. oldalát teleírni, és így tovább.
És elmegyek az illemhelyre, mert már vagy 3 órája tervezem, hogy elemelem a hátsómat a géptől.
Olyan érdekesek a fények mostanában..
Az időről csak annyit, hogy egész héten meg lehetett sülni
Hétvégére pedig lehűl, és esni kezd.
A mai nap egészen különleges, nem volt teljesen beborulva, sőt sütött a nap, csak pár helyen volt felhő. És esett az eső.
Gyönyörű volt.
Lehet, hogy ezek másnak teljesen hétköznapi dolgok
De egész nap nem látok mást a világból, csak a házam, illetve az iskolám falait.
Ha az ember alig mozdul ki, megbecsüli ezt is.
Egy videó sem adja vissza, próbálkozni lehet *nevet*
Valahogy leírja azt, ami bennem zajlik..nem tudom hogyan..de magamra ismertem a mostani időjárásban
Skin by LiyanaVansX.
Images from weheartit.
Beautiful colour palette by drooling.
Do tell me nicely if I've used your stuff withough crediting, thanks.
yadayadayadayada your profile here