23. Kilátások.
vasárnap, január 20, 2013 @ 20:51
| 0 notes
Mostanában nekikezdtem jobban animézni, mindent igyekszem megnézni, ami felkelti az érdeklődésemet.
Lehet gyerekes, de legyen is az.
Mára már úgy érzem, hogy túl sokáig voltam komoly, és sok volt rajtam a felelősség. {nem mintha problémám lett volna vele}
Szinte minden egyes nap azon gondolkodtam, hogy hogyan szervezzem meg az életemet, mit hogyan csináljak, hogy teremtsek egy biztos hátteret a páromnak, anyagi és családi gondok nélkül.
Mit hogyan csináljak, hogy ne okozzak bánatot, semmit se kelljen nélkülözni.
Hogy ne bántsam meg a barátaimat vagy a családomat...
Most teljesen egyszerű dolgokra vágyom, többet lenni másokkal és játszani valami agyromboló hülye játékkal, hógolyózni vagy a hóban játszani a többiekkel, olvasni, animéket nézni és tervezgetni, hogyan csináljak meg egy cosplayt stb...
Gyerek akarok lenni és semmire sem gondolni... elegem van már, hogy mindig a következő lépésen gondolkodjam, és odafigyeljek.
Látom a lehetőségeimet, és hogy nincs értelme semmit se halogatni.
Nekikezdtem rajzolni, és formába önteni a karaktereimet...
Hát, elég sok gondom van még vele, szeretném a személyiségüket és a külsejüket még jobban kiélezni, sokkal egyedibbé tenni őket.
Koncentrálnom kell, hogy jobb legyek... kicsit jobban oda kell figyelnem a szimmetriára is.
A történet előrehaladtával már könnyebb dolgom lesz, változnak az elképzeléseim, és az elsőre elképzelt adottságok.
Már egy haj vagy egy arcél képes teljesen megváltoztatni a képet.
Megtaláltam egy régebbi rajzomat, és baromira megtetszett... azonnal az egyik karakterem jutott eszembe róla, és úgy döntöttem, beáldozom rá azt a vázlatot~
Valami kellően menő nevet kell még kitalálnom neki, mert hiába szerepel most a történetemben, egy hülye gúnynevet írok be rendes név helyett, amit mihamarabb ki akarok cserélni, mert vicces úgy visszaolvasni és még engem is lefáraszt xd
Két karakteremnek viszont jelentős előrehaladást produkált, pár oldalt írtam csak hozzájuk, ami egyben a belépésüket szolgálja a történetbe, de ezt a részt érzem eddig a legerősebbnek leírás tekintetében.
A többi is elég jó lenne, ha végre megrajzolhatnám, úgy ütős igazán.
Igirisu-sannak lett egy kedvence, ebből a párosból muhaha! Egy igazi kis ördögfajzat, akarom mondani incubus-fajzat XD
Majd szeretnék értelmes rajzokkal jelentkezni, a post végére is szúrok be párat...
A történet és a szereplői segítik elfeledtetni a gondjaimat.
Bizonyos mértékben elzárnak, nem véletlenül rajzolok ott, ahol.
Másfelé szeretnék nyitni, habár nem teljesen érzem még a magaménak azt a létformát.
Majd lesz valami, nem idegel különösebben.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen karaktereket kedvelek meg, hellyel közel mindegyik magának való és nem érdekli a többiek véleménye, azért elvan.
Ez a közös mindannyiójukban... és van még valami: szeretnének erősek lenni, hogy megvédjenek másokat, megmutassák, hogy képesek rá.
Kicsit gyanús kezd lenni xD
Legutóbb nagyon pozitív élményekben részesültem az Ao no Exorcist-nak köszönhetően, szóval most azon fogok pörögni egy ideig, és most telenyomom a postot Rinnel, mert csak xd
Ja és nem lett elbaszva az anime vége!!! Nem is értem~
Megkedveltem még egy karaktert, és naaaagyon meglepő, hogy miféle személyiséggel bír... amit fentebb leírtam...
Ki más lenne ilyen az animében, mint Okumura Rin, a Sátán fia?
Szerintem nagyon jó személyiséggel felépített karakter, minden ízében imádom a srácot ♥
Egyből bekerült a cosplaylistába, úgyhogy hamarosan nekiállok összevadászni hozzá pár cuccot.
Ha már megemlítettem az eleje táján, rakok be pár rajzocskát az utóbbi termésből és írok is valamit róluk.
Ezek az úgymond "letisztázott skiccek", amik hellyel-közel valós képet mutatnak az elképzelt karakterekről.
A hátuljára írtam is személyiségi jegyeket és státuszokat, de a rajz a lényeg xD
Valahogy nem szeretem, ha a vázlataimba beleolvasnak.
Nyers és olyan... nem tudom, zavarba hoz, mert elég érdekes szavakat használok.
Végül is még ezek a letisztázott vázlatok is firkaszintűek, nagyjából megvan, le van radírozva a sok vonal, de nem igazán van kidolgozva.
A hajak árnyalata sem azt adja vissza, amire gondoltam... leginkább a fazonja a lényeg, hogy lássam, minek merre kellene állnia.
A kidolgozott profilképeket már festeni akarom, jelenleg gyűjtök a vízfestékre.
Sokba egyszerűen muszáj volt belekezdenem, mert nem akartam elfelejteni.
Így van, akiről még firkák sincsenek, csak a tisztázat... abból is csak egy esetleg két nézet.
Munebarashi végleges körvonala például álmomban rajzolódott ki, színekkel, mindennel együtt.
Még a személyisége is álmomban körvonalazódott ki.
Az ő felvázolását nem siettem el, de hála a jó égnek emlékeztem rá, milyen is volt álmomban, általában semmire sem tudok visszaemlékezni.
Mondjuk még szemüveget nem mertem neki rajzolni, de gondolkodom rajta, hogy egyáltalán istenségnek kell-e.
Miért ne? Úgyis az emberek közé száll a drágám >:3 {legfeljebb romlik a látása}
Inkább nem írom le megint, milyen színű a haja... ha nem lenne meg a fejemben teljes valójában, még nekem is buzisan festene. {NEM rózsaszín!!}
Ő az egyik kedvencem, problémás személyiség.
És igen, szeretem a karaktereim testalkatát is lerajzolni :''D
Kra az egyik főszereplő.
Jó, nekem valahogy fontos Munebarashi, Okashira, Grakara, Succ, meg a Tüzesmaca{ez a gúnyneve az elején megemlített karakternek, akinek még nincs neve}, velük is elég sokat foglalkozom és szerepelnek is rendesen...
Szóval főszereplő szinten foglalkozom a múltjukkal és ami a legfontosabb, az az érzet, miszerint nem igazán különböztetem meg a két teljes értékűnek mondható főszereplőtől, Kra-tól és Reira-tól.
{Zárójelesen megjegyezném, hogy Reira külsejére mondhatni semmi épkézláb elképzelésem nincs, de még a személyisége sem egyértelmű! QwQ}
Kra volt a legelső, akit a történetemhez kitaláltam... Sőt, csak önmagában volt egy adott karakter istenségként, mellette egy tök ártatlannak tűnő lány.
Megvan az alap kinézete, ruházata, képességei még a szituáció is, mikor belép a hősnő életébe.
Onnantól napfelkelte szerű kép villant be, és mint aki megvilágosodott, már rukkoltam is elő a teljes sztorival.
Kra tipikusan az a szereplő, akit rossznak hisznek az emberek, de közben semmi köze a gonoszsághoz, csak a romláshoz és halálhoz... ez azért merőben más.
Bent rajzolok a suliban: szünetekben, órán, amikor csak az időm és környezetem engedi.
Persze a többiek, akikkel lógni szoktam látják, és sokszor érdeklődnek, hogy ez meg ez miféle karakter lehet.
Leginkább hallgatok, és várok az első benyomásokra, esetleg rákérdezek, hogy milyen személyiséget képzelnek el a rajzaim alapján.
Meg kell mondjam, nagyon pozitív válaszok értek... mert amiket láttak eddig, mindre rávágták azokat a jelzőket, amiket sugallni akartam.
Kra-ra az egyik benyomás az volt, hogy gonosz karakternek látszik...
Éppen ezt akartam, hogy legyen egy ilyen beütése, hogy az emberek félreismerjék őt.
A tekintete és a komorsága alapján mondhatjuk, hogy rosszat akar másoknak.
De ha jobban megnézzük, valójában szelíd, csendes, magába forduló személyiség, aki sosem mosolyog vagy nyílik meg olyanok előtt, akiket kevésbé ismer.
Ő vigyáz a holtak lelkére, eljön a haldoklókért, a nyomában jár azoknak, akiknek lejárt az idejük vagy megérdemlik a halált.
A haláltól mindenki fél, mert ismeretlen állapot... sokan a végzetet látják benne, ahonnan nincs visszaút ugyan, de nincs utána más sem, csak a megsemmisülés.
Ezért másképp tekintenek rá, mint az életre, csúfnak és borzasztónak találják.
Pont egy közösségi oldalon, egy kis postban olvastam azt, hogy miért szeretik az életet, a halált viszont nem:
"Azért, mert te egy gyönyörű hazugság vagy. Én pedig a szörnyű igazság."
Lényegében ezzel mindent elmondtam~
Kra nélkül nem létezne a körforgás, ami a történetemben is fontos dolog.
A szemei is különlegesek, már csak a színük miatt is, valamint a bal szemének alsó szemhéján van egy kis bevágás.
Ez nem sérülés vagy ilyesmi, neki csupán ilyen a szemhéja formája...
Ami a durva ebben az az, hogy osztálytársak közül eddig senki sem akadt ki tőle, sőt... azt mondták, hogy baromi jó.
Mindegyik istenségnek lesz valami furcsasága, ami megkülönbözteti őket az emberektől.
Na itt van pár elnagyjázott rajz összevágva :3
Azt hiszem a következő kettőt együtt említem meg, egy azért, mert ők társak, bár lényegében utálják egymást.
Mindkettőjüknek szarva van, ami jelképezi a hovatartozásukat... Patájuk azért nincsen!
Egyikőjük egy incubus, ez felvilágosítást ad:
"Az incubu/succubus fogalma ugyanis azt a férfi/női démont jelöli, aki éjjelente szexuálisan közelít mit sem sejtő áldozatához." Annyi plusz infóval még, hogy ezért cserébe elszívja minden életerejét, tehát megöli.
Ennek a karakternek a neve is beszélő, ha valaki gondolja, ejtse ki angolosan, és meglátja, mi sül ki belőle >:3
Egyébként Succ-nak neveztem el.
Társa és egyben riválisa Grakara, egy áruló démon a Véglények sorából, aki azokhoz állt át, akiktől meg kellene védenie az embereket.
Van egy kedvenc cigarettája, már ki is találtam neki egy márkanevet.
Succ nem bírja elviselni ezt a cigit, mert kesernyés szaga van... még egy ok, hogy utálják egymást xd
Furcsa módon mégis jól megvannak egymás mellett, és bár utálják beismerni: jól dolgoznak együtt.
Szerintem most ennyi karakter elég is lesz, majd jelentkezek még egy másik postban a többivel :3
Elég sok szereplő sorakozott fel máris, nem győzöm őket megrajzolni.
A bemutatottaknak úgy érzem már végleges a kinézetük, de még Munebarashira akarom felvarázsolni azt szemüveget :D
A többiek arcára és hajzatára még ráférne egy kis alakítás.
A rajzaimról meg annyi véleményem van, hogy tele vannak hibával, még mindig.
Kellene végre egy kis idő, hogy sort kerítsek az átjavításukra, mert böki a szememet a pontatlanság.
Nagyrészük elég régi, még én is azt mondom, hogy 2 hét alatt elég sokat tudok fejlődni, ha odafigyelek.
Már tervezem a fegyvereket, ruhákat, épületeket, belső tereket, valamint a tetoválásokat.
Vagyis inkább pecséteknek nevezném, amik a testre kerülnek, ezeket nem igazán rávarrják xd
Elkezdtem firkálgatni ezeket a pecséteket, a terveim szerint Kra-nak lesz egy szép nagy a hátán, majd a történetből kiderül, hogy mi a rendeltetése.
Felvázoltam pár tervet, de nem az igazi.
Nincs elég tapasztalatom ilyenekben, tehát nem nagyon tudom azt a hatást elérni, amit szeretnék.
Viszont találtam egy programot, amivel nagyon ötletes fényjátékokat lehet készíteni.
Egyszerűen tökéletes, már ruhákhoz és egyéb ilyen kiegészítőkhöz, még épületekhez is ihletet adott.
Teljesen megvalósítja az elképzeléseimet, könnyebben kihozhatom belőle azt, amit akarok :3
Egyszerűen imádom, időtöltésnek is jó.
Itt van pár próbálgatás, még sokat fogok csinálni, és elnézést, hogy így raktam be, de egyszerűen úgy szar az elhelyezés bloggren, ahogy van -.-
Címkék: Ao no Exorcist, cosplay, firka, karakter tervek, novel
22.
szombat, január 19, 2013 @ 14:32
| 2 notesezdeném egy kis összegzéssel, úgy nagyjából mindenkiről.
Rájöttem, hogy vannak olyanok, akikre gyomorideggel gondolok.
Nagyon megosztottak az érzéseim, és képtelen vagyok gondolkodni.
Azonnal elkezdek mással foglalkozni, valamibe beletemetni az érzéseim.
Mikaru... akartam már egy kisebb... nem is tudom, mit írni...
Elgondolkodtam sok dolgon, és őszintén szólva... visszanéztem azt is, hogy mennyit rántott rajtam ez az egész a szakadék felé... nem törölném ki az életemből, mert sokat tanultam.
De most sem vagyok képes felállni.
Mégpedig azért nem, mert látom, hogy igazából már nem vagyok olyan fontos.
És nem tudok bízni azokban a szavakban, amiket még az elején mondtál.
Mert még mindig nagy különbség van a szavaid és a tetteid között...
Hiába mondom el és hiába beszéljük meg, ennél többet nem tudok tenni, bármennyire is azon voltam, hogy ne veszítselek el.
Felkeltették az érdeklődésedet, aztán nem kellettél...? Ugyanígy éreztem magam, mikor beközölted majd' két év után, hogy nem kellek.
Lehet nem látod, de ugyanezt tetted mással, mint amit Veled tesznek.
Sajnálom, hogy már egy kolonc voltam a nyakadon, akit szégyelltél párodként, és valahogy felmerült bennem az, hogy szégyellsz barátodként is.
Azt viszont nem értem, hogy miért írtad, hogy miért nem vagy úgy jó bárkinek, ahogy vagy.
Bocsánatot kérek, ha ezt az alatt az idő alatt, mialatt jártunk, bármikor is ezt éreztettem veled.
A hibáidat mindig is szerettem... veled együtt.
Bár sosem annak a szeretete vagy odafigyelése számít, aki nincs benne a jelenlegi elképzeléseinkben...
Én sem vagyok benne.
A ranglista legelejéről lecsúsztam tudom is én, hova... és úgy látom, hogy ez jelenleg szerinted rendben is van.
Tényleg azt kívánom, hogy ne kerülj össze egy ilyen hulladékkal, mint én vagyok...
Mert ezek szerint nem érzek helyesen, még ha azt is hittem magamról... így mégiscsak bántok vele másokat.
Nagyon sajnálom.
Ruki, azt hiszem, mi ketten olyanok vagyunk, mint egy civakodó testvérpár.
Nem is tudnám elképzelni enélkül a barátságunkat, mert ezt a fajta harciasságot szeretem a legjobban benned.
Persze ez nem veszekedés, csak néha csipkelődünk... remélem azért feltűnt, hogy sosem gondolom komolyan xD
Bízom Benned, bár még mindig érzek egy kis nyomást magamban...
Talán csak az idő teszi, elvégre nem mondhatnám azt, hogy legalább 2 éve ismerjük egymást... mármint úgy mélyebben *nem félreérteni*
Ez a nyomás azt jelenti, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy mit hogy mondok...
Egyfajta gátlás, ami fel fog oldódni egy idő után, ebben biztos vagyok.
Nem Rajtad múlik teljesen, inkább rajtam.
Az utóbbi időben a magabiztosságom lemerült a fenébe, és már nem bízom meg magamban.
Hogyan bízhatnék másban, ha saját magamban sem megy?
Küzdök azért, hogy ne legyen eleged belőlem, szeretnék megerősödni...
Már csak azért is, mert sokat jelent az, hogy vagy nekem.
Ezért szeretném bebizonyítani, hogy tényleg bízom Benned, és nem ártana majd elbeszélgetnünk egy-két dologról...
Több dolgot titkoltam el, mint szerettem volna, ez ki is derült, csak azóta nem beszéltem róla részletesebben..
É-és nagyon sajnálom, tényleg szeretném jóvá tenni... nem akarok még egyszer ennyire bezárkózni Veled szemben.
Voltak dolgok, amiket részben félreértettem, és furcsának találtam őket.
Minden esetre, jó lenne megbeszélni...
Ha kevesebb teher lesz rajtad is, majd szólsz, hogy érdekel-e a dolog.
Igirisu-san, az én egyetlen britem :3
Hát öhm... vágjak a közepébe? Yare...
Az igazat megvallva, mikor Veled beszélek, ugyanúgy van egy kis nyomás bennem.
Ez szintén az időnek köszönhető, merthogy mi sem beszélünk olyan régóta, hogy feloldódjon bennem az a bizonyos gátlás... és nem is találkoztunk még ><''''
Valószínűleg ismét a saját kételyeimet érzem.
Egy nap, még nyár előtt rám írtál, és nem tudtam, hogyan fogadjam a gesztust.
Főként azért, mert akkoriban nagyon zavarodott voltam{bár ez igaz mostanra is, csak más miatt xD}.
Úgy éreztem, hogy nem vagyok képes másokkal ismerkedni, hiszen akkor ingott meg a bizalmam két emberben is.
Megkedveltelek, és sokszor mosolyogtam azokon, amiket írtál.
Utána nem nagyon beszéltünk, de aztán ismét sikerült sűrűbben írogatni.
Sok képen jelöltél, és találtál ki dolgokat, amiknek nagyon örültem és észrevettem, hogy mikor "beszélünk" egyre gyakrabban mosolygok, és kezd helyrejönni az a részem, amit más kiölt belőlem.
Neked köszönhetően nem utáltam meg például a Hetáliát sem, nincsenek rossz emlékeim Nihonról, mert életben tartottad bennem.
Azt megfigyeltem, hogy vannak fellángolásaid mások felé így a Heta vonalon belül, de ez természetes.
Eleinte megijedtem tőle, hogy valamit biztos én baszhattam el megint... és... néha még mindig kételkedek, hogy nem zavarlak-e.
Az nagyon jól esik, hogy fontosnak tartasz és megbízol bennem... nincs is nagyobb megkönnyebbülés, mikor nem kell másokból kirángatnom harapófogóval a szavakat, vagy hogy mondjon el valamit.
Tudom, hogy sok gondod van Neked is, ezért mindig eszembe jut, ahogy másoknál is, hogy nem akarok még én is teherré válni, ahogyan ez történt eddig.
Szeretném Veled is sokkal jobban kiépíteni a bizalmat, mert fontos vagy nekem...
Várom a tavaszt, kérlek, várd meg velem...
Neechan, olyan régóta ismerjük egymást, és a világért sem kiabálnám el... de tudom, hogy Téged sosem foglak elveszíteni.
Ennyi idő alatt teljesen megismertelek, Te is mindent tudsz rólam.
Emlékszel még rám, milyen voltam akkor, mikor megismerkedtünk?
A kis ugribugri, örökké optimista kiskölyök.
Nem voltam jól, de ahhoz képest eléggé derűsen láttam a dolgokat...
Elgondolkodtam és rájöttem, hogy mindig nagyon felvillanyozott, ha beszélgettünk, és vigyorogtam a gép előtt, mert jól esett olvasni a sorokat, amiket nekem szántál.
Teleszmájliztam a szövegemet minden msnadta hülye lehetőséggel, jesszus.
A gondolkodásom eredményeképpen rájöttem, hogy mikor Veled beszéltem, izgatott voltam...
Ez köszönhető annak, hogy sosem voltak olyan barátaim, akik ilyen kedvesek lettek volna hozzám.
Mindig a legjobb barátként álltál mellettem, sőt, testvérem helyett igazi testvérem voltál, aki mindig tudott nekem mondani valami megnyugtató, de reális tanácsot.
Rájöttem, milyen is az, ha igazi barátként kezelnek, egyenjogúként...
Sosem nélkülöztél engem semmiben, mindig megosztottad velem, ha valaki bántott, vagy valaminek örültél.
Tudok úgy bízni benned, hogy sosem láttalak személyesen, mert még akkor sem mondtál le rólam, mikor úgy viselkedtem, ahogyan nem kellett volna.
Azóta jobban bízom benned, mint addig bármikor.
És kérlek, ha teszek bármi olyat, amivel Téged bántalak, ne zárd el magadban, mint akkoriban... egy másodpercig se, nemhogy olyan hosszú ideig...
Nagyon bánom azóta is, és nem akarok még egyszer ilyen hibába esni, bocsáss meg nekem...
Mindig azt éreztem, hogy Neked szabadon elmondhatok bármit, és nem kell félnem attól, hogy mit hogyan mondok, mert Neked mindig ugyanolyan maradok, az érzéseid nem változnak felém nézve, nem csalódsz.
Sokszor kellemetlenül érzem magam, hogy szinte csak én beszélek a dolgaimról...
Könnyebben kezelsz mindent nálam, nem tudom, hogy csinálod, de melletted én is felszabadulok és úgy érzem, semmivel sincs gondom.
Talán ez az az érzés, amire azt mondhatom, hogy teljesen összeszoktunk.
Nélküled nem álltam volna talpra olyan sokszor, talán már tényleg nem lennék itt, mert nem lennék képes magamra odafigyelni.
Még annyira sem, mint eddig, pedig az se valami sok...
Nagyon hálás vagyok, hogy mindig mellettem vagy, bármi történjék.
Én is mindig itt leszek, ígérem.
Szerintem tudod, hogy ezt be is tartom.
Felnőttnek még az sem mondhatja magát, aki már betöltötte a 18-at.
Az ítélőképesség kialakulásával látjuk csak át, hogy mekkorát vagyunk képesek szúrni a másikon bizonyos dolgokkal.
Ha ezt még valaki nem látja be vagy úgy dönt, hogy nem akarja látni, még úgy sem, hogy az ipse célozgat rá, akkor nem hiszem, hogy igazán elmondhatná magáról az ember, hogy felnőttként látja a dolgokat.
Ha valakivel kibaszunk{jobb jelzőt nem találok}, akkor azt nem így rendezzük le, akkor már inkább mondjuk meg neki, hogy dögöljön meg vagy valami hasonló.
Nagyobb változás létezik, felnőtté válás ilyentájt nem.
Én sem vagyok felnőtt, de a felelősségérzetet tapasztaltam a bőrömön, és most is úgy vagyok vele, hogy a szeretteimért felvállalom azt a kapcsolatot akár egy másik szerettem előtt, bármi is legyen az eredménye.
Nem akarok elfutni a hibáim elől, a pofámba kapjam akár, akkor sem akarom feladni.
Mert míg nem tanulom meg kezelni őket, nem fognak mások sem megbecsülni.
Okkal kapjuk a pofonokat az élettől, talán azért, mert megérdemeljük.
Könnyű okolni a másikat, és nem megérteni, hogy miért áll úgy hozzánk, ahogy.
Én is követtem el sok olyan dolgot, amit megbántam azóta, és hajlandó vagyok fejet hajtani a további csapásokra, amik várnak rám.
Mert ha megérdemlem, akkor nincs mese, fogcsikorgatva, de el kell fogadni.
Megértem, ha értem nem akar felelősséget vállalni senki, mert esetleg rizikós a velem kialakított kapcsolat.
Legyen, fussunk el, hagyjuk rá.
Habár ennek tudatában... akkor is megtettem volna azért mindent, akit szeretek.
És sajnálom, ha ezt valaki nem látja be, vagy nem akarja belátni.
5 év múlva talán én is röhögni fogok az egészen, és szánalmasnak nevezem majd magam, hogy mennyi energiát beleöltem olyanba, amibe felesleges volt.
Bár sokszor már most is ezt érzem.
Jelenleg azt érzem, hogy nem vagyok jó semmire.
Viszont bízom benne, hogy páran tudják, milyen sokat jelent nekem az, hogy mellettem vannak és nem vesznek semmibe.
Sokszor akarva akaratlanul is felgyülemlenek bennem bizonyos emlékek, amiket nem tudok visszafogni... legszívesebben kiugranék a vonatból, ami végigvisz a hullámvölgyön, még ha maga alá kap a kerék, akkor is.
Nem tudom, hogy meddig tart még, de nem akarok ennél jobban belerokkanni.
Köszönöm, annak, aki mellettem állt végig, bármennyire is szánalmasnak bizonyultam.
Ígérem, hogy rendbe fogok jönni.
Meg akarok erősödni, és úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogyan kellene... az eszemmel már tudom, de az érzéseim még nem engednek.
Az érdeketekben megpróbálok erősebb lenni, hogy teljes értékű barát legyek.
És sajnálom, minden rosszért bocsánatot kérek.
23. Kilátások.
vasárnap, január 20, 2013 @ 20:51
| 0 notes
Mostanában nekikezdtem jobban animézni, mindent igyekszem megnézni, ami felkelti az érdeklődésemet.
Lehet gyerekes, de legyen is az.
Mára már úgy érzem, hogy túl sokáig voltam komoly, és sok volt rajtam a felelősség. {nem mintha problémám lett volna vele}
Szinte minden egyes nap azon gondolkodtam, hogy hogyan szervezzem meg az életemet, mit hogyan csináljak, hogy teremtsek egy biztos hátteret a páromnak, anyagi és családi gondok nélkül.
Mit hogyan csináljak, hogy ne okozzak bánatot, semmit se kelljen nélkülözni.
Hogy ne bántsam meg a barátaimat vagy a családomat...
Most teljesen egyszerű dolgokra vágyom, többet lenni másokkal és játszani valami agyromboló hülye játékkal, hógolyózni vagy a hóban játszani a többiekkel, olvasni, animéket nézni és tervezgetni, hogyan csináljak meg egy cosplayt stb...
Gyerek akarok lenni és semmire sem gondolni... elegem van már, hogy mindig a következő lépésen gondolkodjam, és odafigyeljek.
Látom a lehetőségeimet, és hogy nincs értelme semmit se halogatni.
Nekikezdtem rajzolni, és formába önteni a karaktereimet...
Hát, elég sok gondom van még vele, szeretném a személyiségüket és a külsejüket még jobban kiélezni, sokkal egyedibbé tenni őket.
Koncentrálnom kell, hogy jobb legyek... kicsit jobban oda kell figyelnem a szimmetriára is.
A történet előrehaladtával már könnyebb dolgom lesz, változnak az elképzeléseim, és az elsőre elképzelt adottságok.
Már egy haj vagy egy arcél képes teljesen megváltoztatni a képet.
Megtaláltam egy régebbi rajzomat, és baromira megtetszett... azonnal az egyik karakterem jutott eszembe róla, és úgy döntöttem, beáldozom rá azt a vázlatot~
Valami kellően menő nevet kell még kitalálnom neki, mert hiába szerepel most a történetemben, egy hülye gúnynevet írok be rendes név helyett, amit mihamarabb ki akarok cserélni, mert vicces úgy visszaolvasni és még engem is lefáraszt xd
Két karakteremnek viszont jelentős előrehaladást produkált, pár oldalt írtam csak hozzájuk, ami egyben a belépésüket szolgálja a történetbe, de ezt a részt érzem eddig a legerősebbnek leírás tekintetében.
A többi is elég jó lenne, ha végre megrajzolhatnám, úgy ütős igazán.
Igirisu-sannak lett egy kedvence, ebből a párosból muhaha! Egy igazi kis ördögfajzat, akarom mondani incubus-fajzat XD
Majd szeretnék értelmes rajzokkal jelentkezni, a post végére is szúrok be párat...
A történet és a szereplői segítik elfeledtetni a gondjaimat.
Bizonyos mértékben elzárnak, nem véletlenül rajzolok ott, ahol.
Másfelé szeretnék nyitni, habár nem teljesen érzem még a magaménak azt a létformát.
Majd lesz valami, nem idegel különösebben.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen karaktereket kedvelek meg, hellyel közel mindegyik magának való és nem érdekli a többiek véleménye, azért elvan.
Ez a közös mindannyiójukban... és van még valami: szeretnének erősek lenni, hogy megvédjenek másokat, megmutassák, hogy képesek rá.
Kicsit gyanús kezd lenni xD
Legutóbb nagyon pozitív élményekben részesültem az Ao no Exorcist-nak köszönhetően, szóval most azon fogok pörögni egy ideig, és most telenyomom a postot Rinnel, mert csak xd
Ja és nem lett elbaszva az anime vége!!! Nem is értem~
Megkedveltem még egy karaktert, és naaaagyon meglepő, hogy miféle személyiséggel bír... amit fentebb leírtam...
Ki más lenne ilyen az animében, mint Okumura Rin, a Sátán fia?
Szerintem nagyon jó személyiséggel felépített karakter, minden ízében imádom a srácot ♥
Egyből bekerült a cosplaylistába, úgyhogy hamarosan nekiállok összevadászni hozzá pár cuccot.
Ha már megemlítettem az eleje táján, rakok be pár rajzocskát az utóbbi termésből és írok is valamit róluk.
Ezek az úgymond "letisztázott skiccek", amik hellyel-közel valós képet mutatnak az elképzelt karakterekről.
A hátuljára írtam is személyiségi jegyeket és státuszokat, de a rajz a lényeg xD
Valahogy nem szeretem, ha a vázlataimba beleolvasnak.
Nyers és olyan... nem tudom, zavarba hoz, mert elég érdekes szavakat használok.
Végül is még ezek a letisztázott vázlatok is firkaszintűek, nagyjából megvan, le van radírozva a sok vonal, de nem igazán van kidolgozva.
A hajak árnyalata sem azt adja vissza, amire gondoltam... leginkább a fazonja a lényeg, hogy lássam, minek merre kellene állnia.
A kidolgozott profilképeket már festeni akarom, jelenleg gyűjtök a vízfestékre.
Sokba egyszerűen muszáj volt belekezdenem, mert nem akartam elfelejteni.
Így van, akiről még firkák sincsenek, csak a tisztázat... abból is csak egy esetleg két nézet.
Munebarashi végleges körvonala például álmomban rajzolódott ki, színekkel, mindennel együtt.
Még a személyisége is álmomban körvonalazódott ki.
Az ő felvázolását nem siettem el, de hála a jó égnek emlékeztem rá, milyen is volt álmomban, általában semmire sem tudok visszaemlékezni.
Mondjuk még szemüveget nem mertem neki rajzolni, de gondolkodom rajta, hogy egyáltalán istenségnek kell-e.
Miért ne? Úgyis az emberek közé száll a drágám >:3 {legfeljebb romlik a látása}
Inkább nem írom le megint, milyen színű a haja... ha nem lenne meg a fejemben teljes valójában, még nekem is buzisan festene. {NEM rózsaszín!!}
Ő az egyik kedvencem, problémás személyiség.
És igen, szeretem a karaktereim testalkatát is lerajzolni :''D
Kra az egyik főszereplő.
Jó, nekem valahogy fontos Munebarashi, Okashira, Grakara, Succ, meg a Tüzesmaca{ez a gúnyneve az elején megemlített karakternek, akinek még nincs neve}, velük is elég sokat foglalkozom és szerepelnek is rendesen...
Szóval főszereplő szinten foglalkozom a múltjukkal és ami a legfontosabb, az az érzet, miszerint nem igazán különböztetem meg a két teljes értékűnek mondható főszereplőtől, Kra-tól és Reira-tól.
{Zárójelesen megjegyezném, hogy Reira külsejére mondhatni semmi épkézláb elképzelésem nincs, de még a személyisége sem egyértelmű! QwQ}
Kra volt a legelső, akit a történetemhez kitaláltam... Sőt, csak önmagában volt egy adott karakter istenségként, mellette egy tök ártatlannak tűnő lány.
Megvan az alap kinézete, ruházata, képességei még a szituáció is, mikor belép a hősnő életébe.
Onnantól napfelkelte szerű kép villant be, és mint aki megvilágosodott, már rukkoltam is elő a teljes sztorival.
Kra tipikusan az a szereplő, akit rossznak hisznek az emberek, de közben semmi köze a gonoszsághoz, csak a romláshoz és halálhoz... ez azért merőben más.
Bent rajzolok a suliban: szünetekben, órán, amikor csak az időm és környezetem engedi.
Persze a többiek, akikkel lógni szoktam látják, és sokszor érdeklődnek, hogy ez meg ez miféle karakter lehet.
Leginkább hallgatok, és várok az első benyomásokra, esetleg rákérdezek, hogy milyen személyiséget képzelnek el a rajzaim alapján.
Meg kell mondjam, nagyon pozitív válaszok értek... mert amiket láttak eddig, mindre rávágták azokat a jelzőket, amiket sugallni akartam.
Kra-ra az egyik benyomás az volt, hogy gonosz karakternek látszik...
Éppen ezt akartam, hogy legyen egy ilyen beütése, hogy az emberek félreismerjék őt.
A tekintete és a komorsága alapján mondhatjuk, hogy rosszat akar másoknak.
De ha jobban megnézzük, valójában szelíd, csendes, magába forduló személyiség, aki sosem mosolyog vagy nyílik meg olyanok előtt, akiket kevésbé ismer.
Ő vigyáz a holtak lelkére, eljön a haldoklókért, a nyomában jár azoknak, akiknek lejárt az idejük vagy megérdemlik a halált.
A haláltól mindenki fél, mert ismeretlen állapot... sokan a végzetet látják benne, ahonnan nincs visszaút ugyan, de nincs utána más sem, csak a megsemmisülés.
Ezért másképp tekintenek rá, mint az életre, csúfnak és borzasztónak találják.
Pont egy közösségi oldalon, egy kis postban olvastam azt, hogy miért szeretik az életet, a halált viszont nem:
"Azért, mert te egy gyönyörű hazugság vagy. Én pedig a szörnyű igazság."
Lényegében ezzel mindent elmondtam~
Kra nélkül nem létezne a körforgás, ami a történetemben is fontos dolog.
A szemei is különlegesek, már csak a színük miatt is, valamint a bal szemének alsó szemhéján van egy kis bevágás.
Ez nem sérülés vagy ilyesmi, neki csupán ilyen a szemhéja formája...
Ami a durva ebben az az, hogy osztálytársak közül eddig senki sem akadt ki tőle, sőt... azt mondták, hogy baromi jó.
Mindegyik istenségnek lesz valami furcsasága, ami megkülönbözteti őket az emberektől.
Na itt van pár elnagyjázott rajz összevágva :3
Azt hiszem a következő kettőt együtt említem meg, egy azért, mert ők társak, bár lényegében utálják egymást.
Mindkettőjüknek szarva van, ami jelképezi a hovatartozásukat... Patájuk azért nincsen!
Egyikőjük egy incubus, ez felvilágosítást ad:
"Az incubu/succubus fogalma ugyanis azt a férfi/női démont jelöli, aki éjjelente szexuálisan közelít mit sem sejtő áldozatához." Annyi plusz infóval még, hogy ezért cserébe elszívja minden életerejét, tehát megöli.
Ennek a karakternek a neve is beszélő, ha valaki gondolja, ejtse ki angolosan, és meglátja, mi sül ki belőle >:3
Egyébként Succ-nak neveztem el.
Társa és egyben riválisa Grakara, egy áruló démon a Véglények sorából, aki azokhoz állt át, akiktől meg kellene védenie az embereket.
Van egy kedvenc cigarettája, már ki is találtam neki egy márkanevet.
Succ nem bírja elviselni ezt a cigit, mert kesernyés szaga van... még egy ok, hogy utálják egymást xd
Furcsa módon mégis jól megvannak egymás mellett, és bár utálják beismerni: jól dolgoznak együtt.
Szerintem most ennyi karakter elég is lesz, majd jelentkezek még egy másik postban a többivel :3
Elég sok szereplő sorakozott fel máris, nem győzöm őket megrajzolni.
A bemutatottaknak úgy érzem már végleges a kinézetük, de még Munebarashira akarom felvarázsolni azt szemüveget :D
A többiek arcára és hajzatára még ráférne egy kis alakítás.
A rajzaimról meg annyi véleményem van, hogy tele vannak hibával, még mindig.
Kellene végre egy kis idő, hogy sort kerítsek az átjavításukra, mert böki a szememet a pontatlanság.
Nagyrészük elég régi, még én is azt mondom, hogy 2 hét alatt elég sokat tudok fejlődni, ha odafigyelek.
Már tervezem a fegyvereket, ruhákat, épületeket, belső tereket, valamint a tetoválásokat.
Vagyis inkább pecséteknek nevezném, amik a testre kerülnek, ezeket nem igazán rávarrják xd
Elkezdtem firkálgatni ezeket a pecséteket, a terveim szerint Kra-nak lesz egy szép nagy a hátán, majd a történetből kiderül, hogy mi a rendeltetése.
Felvázoltam pár tervet, de nem az igazi.
Nincs elég tapasztalatom ilyenekben, tehát nem nagyon tudom azt a hatást elérni, amit szeretnék.
Viszont találtam egy programot, amivel nagyon ötletes fényjátékokat lehet készíteni.
Egyszerűen tökéletes, már ruhákhoz és egyéb ilyen kiegészítőkhöz, még épületekhez is ihletet adott.
Teljesen megvalósítja az elképzeléseimet, könnyebben kihozhatom belőle azt, amit akarok :3
Egyszerűen imádom, időtöltésnek is jó.
Itt van pár próbálgatás, még sokat fogok csinálni, és elnézést, hogy így raktam be, de egyszerűen úgy szar az elhelyezés bloggren, ahogy van -.-
Címkék: Ao no Exorcist, cosplay, firka, karakter tervek, novel
22.
szombat, január 19, 2013 @ 14:32
| 2 notesezdeném egy kis összegzéssel, úgy nagyjából mindenkiről.
Rájöttem, hogy vannak olyanok, akikre gyomorideggel gondolok.
Nagyon megosztottak az érzéseim, és képtelen vagyok gondolkodni.
Azonnal elkezdek mással foglalkozni, valamibe beletemetni az érzéseim.
Mikaru... akartam már egy kisebb... nem is tudom, mit írni...
Elgondolkodtam sok dolgon, és őszintén szólva... visszanéztem azt is, hogy mennyit rántott rajtam ez az egész a szakadék felé... nem törölném ki az életemből, mert sokat tanultam.
De most sem vagyok képes felállni.
Mégpedig azért nem, mert látom, hogy igazából már nem vagyok olyan fontos.
És nem tudok bízni azokban a szavakban, amiket még az elején mondtál.
Mert még mindig nagy különbség van a szavaid és a tetteid között...
Hiába mondom el és hiába beszéljük meg, ennél többet nem tudok tenni, bármennyire is azon voltam, hogy ne veszítselek el.
Felkeltették az érdeklődésedet, aztán nem kellettél...? Ugyanígy éreztem magam, mikor beközölted majd' két év után, hogy nem kellek.
Lehet nem látod, de ugyanezt tetted mással, mint amit Veled tesznek.
Sajnálom, hogy már egy kolonc voltam a nyakadon, akit szégyelltél párodként, és valahogy felmerült bennem az, hogy szégyellsz barátodként is.
Azt viszont nem értem, hogy miért írtad, hogy miért nem vagy úgy jó bárkinek, ahogy vagy.
Bocsánatot kérek, ha ezt az alatt az idő alatt, mialatt jártunk, bármikor is ezt éreztettem veled.
A hibáidat mindig is szerettem... veled együtt.
Bár sosem annak a szeretete vagy odafigyelése számít, aki nincs benne a jelenlegi elképzeléseinkben...
Én sem vagyok benne.
A ranglista legelejéről lecsúsztam tudom is én, hova... és úgy látom, hogy ez jelenleg szerinted rendben is van.
Tényleg azt kívánom, hogy ne kerülj össze egy ilyen hulladékkal, mint én vagyok...
Mert ezek szerint nem érzek helyesen, még ha azt is hittem magamról... így mégiscsak bántok vele másokat.
Nagyon sajnálom.
Ruki, azt hiszem, mi ketten olyanok vagyunk, mint egy civakodó testvérpár.
Nem is tudnám elképzelni enélkül a barátságunkat, mert ezt a fajta harciasságot szeretem a legjobban benned.
Persze ez nem veszekedés, csak néha csipkelődünk... remélem azért feltűnt, hogy sosem gondolom komolyan xD
Bízom Benned, bár még mindig érzek egy kis nyomást magamban...
Talán csak az idő teszi, elvégre nem mondhatnám azt, hogy legalább 2 éve ismerjük egymást... mármint úgy mélyebben *nem félreérteni*
Ez a nyomás azt jelenti, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy mit hogy mondok...
Egyfajta gátlás, ami fel fog oldódni egy idő után, ebben biztos vagyok.
Nem Rajtad múlik teljesen, inkább rajtam.
Az utóbbi időben a magabiztosságom lemerült a fenébe, és már nem bízom meg magamban.
Hogyan bízhatnék másban, ha saját magamban sem megy?
Küzdök azért, hogy ne legyen eleged belőlem, szeretnék megerősödni...
Már csak azért is, mert sokat jelent az, hogy vagy nekem.
Ezért szeretném bebizonyítani, hogy tényleg bízom Benned, és nem ártana majd elbeszélgetnünk egy-két dologról...
Több dolgot titkoltam el, mint szerettem volna, ez ki is derült, csak azóta nem beszéltem róla részletesebben..
É-és nagyon sajnálom, tényleg szeretném jóvá tenni... nem akarok még egyszer ennyire bezárkózni Veled szemben.
Voltak dolgok, amiket részben félreértettem, és furcsának találtam őket.
Minden esetre, jó lenne megbeszélni...
Ha kevesebb teher lesz rajtad is, majd szólsz, hogy érdekel-e a dolog.
Igirisu-san, az én egyetlen britem :3
Hát öhm... vágjak a közepébe? Yare...
Az igazat megvallva, mikor Veled beszélek, ugyanúgy van egy kis nyomás bennem.
Ez szintén az időnek köszönhető, merthogy mi sem beszélünk olyan régóta, hogy feloldódjon bennem az a bizonyos gátlás... és nem is találkoztunk még ><''''
Valószínűleg ismét a saját kételyeimet érzem.
Egy nap, még nyár előtt rám írtál, és nem tudtam, hogyan fogadjam a gesztust.
Főként azért, mert akkoriban nagyon zavarodott voltam{bár ez igaz mostanra is, csak más miatt xD}.
Úgy éreztem, hogy nem vagyok képes másokkal ismerkedni, hiszen akkor ingott meg a bizalmam két emberben is.
Megkedveltelek, és sokszor mosolyogtam azokon, amiket írtál.
Utána nem nagyon beszéltünk, de aztán ismét sikerült sűrűbben írogatni.
Sok képen jelöltél, és találtál ki dolgokat, amiknek nagyon örültem és észrevettem, hogy mikor "beszélünk" egyre gyakrabban mosolygok, és kezd helyrejönni az a részem, amit más kiölt belőlem.
Neked köszönhetően nem utáltam meg például a Hetáliát sem, nincsenek rossz emlékeim Nihonról, mert életben tartottad bennem.
Azt megfigyeltem, hogy vannak fellángolásaid mások felé így a Heta vonalon belül, de ez természetes.
Eleinte megijedtem tőle, hogy valamit biztos én baszhattam el megint... és... néha még mindig kételkedek, hogy nem zavarlak-e.
Az nagyon jól esik, hogy fontosnak tartasz és megbízol bennem... nincs is nagyobb megkönnyebbülés, mikor nem kell másokból kirángatnom harapófogóval a szavakat, vagy hogy mondjon el valamit.
Tudom, hogy sok gondod van Neked is, ezért mindig eszembe jut, ahogy másoknál is, hogy nem akarok még én is teherré válni, ahogyan ez történt eddig.
Szeretném Veled is sokkal jobban kiépíteni a bizalmat, mert fontos vagy nekem...
Várom a tavaszt, kérlek, várd meg velem...
Neechan, olyan régóta ismerjük egymást, és a világért sem kiabálnám el... de tudom, hogy Téged sosem foglak elveszíteni.
Ennyi idő alatt teljesen megismertelek, Te is mindent tudsz rólam.
Emlékszel még rám, milyen voltam akkor, mikor megismerkedtünk?
A kis ugribugri, örökké optimista kiskölyök.
Nem voltam jól, de ahhoz képest eléggé derűsen láttam a dolgokat...
Elgondolkodtam és rájöttem, hogy mindig nagyon felvillanyozott, ha beszélgettünk, és vigyorogtam a gép előtt, mert jól esett olvasni a sorokat, amiket nekem szántál.
Teleszmájliztam a szövegemet minden msnadta hülye lehetőséggel, jesszus.
A gondolkodásom eredményeképpen rájöttem, hogy mikor Veled beszéltem, izgatott voltam...
Ez köszönhető annak, hogy sosem voltak olyan barátaim, akik ilyen kedvesek lettek volna hozzám.
Mindig a legjobb barátként álltál mellettem, sőt, testvérem helyett igazi testvérem voltál, aki mindig tudott nekem mondani valami megnyugtató, de reális tanácsot.
Rájöttem, milyen is az, ha igazi barátként kezelnek, egyenjogúként...
Sosem nélkülöztél engem semmiben, mindig megosztottad velem, ha valaki bántott, vagy valaminek örültél.
Tudok úgy bízni benned, hogy sosem láttalak személyesen, mert még akkor sem mondtál le rólam, mikor úgy viselkedtem, ahogyan nem kellett volna.
Azóta jobban bízom benned, mint addig bármikor.
És kérlek, ha teszek bármi olyat, amivel Téged bántalak, ne zárd el magadban, mint akkoriban... egy másodpercig se, nemhogy olyan hosszú ideig...
Nagyon bánom azóta is, és nem akarok még egyszer ilyen hibába esni, bocsáss meg nekem...
Mindig azt éreztem, hogy Neked szabadon elmondhatok bármit, és nem kell félnem attól, hogy mit hogyan mondok, mert Neked mindig ugyanolyan maradok, az érzéseid nem változnak felém nézve, nem csalódsz.
Sokszor kellemetlenül érzem magam, hogy szinte csak én beszélek a dolgaimról...
Könnyebben kezelsz mindent nálam, nem tudom, hogy csinálod, de melletted én is felszabadulok és úgy érzem, semmivel sincs gondom.
Talán ez az az érzés, amire azt mondhatom, hogy teljesen összeszoktunk.
Nélküled nem álltam volna talpra olyan sokszor, talán már tényleg nem lennék itt, mert nem lennék képes magamra odafigyelni.
Még annyira sem, mint eddig, pedig az se valami sok...
Nagyon hálás vagyok, hogy mindig mellettem vagy, bármi történjék.
Én is mindig itt leszek, ígérem.
Szerintem tudod, hogy ezt be is tartom.
Felnőttnek még az sem mondhatja magát, aki már betöltötte a 18-at.
Az ítélőképesség kialakulásával látjuk csak át, hogy mekkorát vagyunk képesek szúrni a másikon bizonyos dolgokkal.
Ha ezt még valaki nem látja be vagy úgy dönt, hogy nem akarja látni, még úgy sem, hogy az ipse célozgat rá, akkor nem hiszem, hogy igazán elmondhatná magáról az ember, hogy felnőttként látja a dolgokat.
Ha valakivel kibaszunk{jobb jelzőt nem találok}, akkor azt nem így rendezzük le, akkor már inkább mondjuk meg neki, hogy dögöljön meg vagy valami hasonló.
Nagyobb változás létezik, felnőtté válás ilyentájt nem.
Én sem vagyok felnőtt, de a felelősségérzetet tapasztaltam a bőrömön, és most is úgy vagyok vele, hogy a szeretteimért felvállalom azt a kapcsolatot akár egy másik szerettem előtt, bármi is legyen az eredménye.
Nem akarok elfutni a hibáim elől, a pofámba kapjam akár, akkor sem akarom feladni.
Mert míg nem tanulom meg kezelni őket, nem fognak mások sem megbecsülni.
Okkal kapjuk a pofonokat az élettől, talán azért, mert megérdemeljük.
Könnyű okolni a másikat, és nem megérteni, hogy miért áll úgy hozzánk, ahogy.
Én is követtem el sok olyan dolgot, amit megbántam azóta, és hajlandó vagyok fejet hajtani a további csapásokra, amik várnak rám.
Mert ha megérdemlem, akkor nincs mese, fogcsikorgatva, de el kell fogadni.
Megértem, ha értem nem akar felelősséget vállalni senki, mert esetleg rizikós a velem kialakított kapcsolat.
Legyen, fussunk el, hagyjuk rá.
Habár ennek tudatában... akkor is megtettem volna azért mindent, akit szeretek.
És sajnálom, ha ezt valaki nem látja be, vagy nem akarja belátni.
5 év múlva talán én is röhögni fogok az egészen, és szánalmasnak nevezem majd magam, hogy mennyi energiát beleöltem olyanba, amibe felesleges volt.
Bár sokszor már most is ezt érzem.
Jelenleg azt érzem, hogy nem vagyok jó semmire.
Viszont bízom benne, hogy páran tudják, milyen sokat jelent nekem az, hogy mellettem vannak és nem vesznek semmibe.
Sokszor akarva akaratlanul is felgyülemlenek bennem bizonyos emlékek, amiket nem tudok visszafogni... legszívesebben kiugranék a vonatból, ami végigvisz a hullámvölgyön, még ha maga alá kap a kerék, akkor is.
Nem tudom, hogy meddig tart még, de nem akarok ennél jobban belerokkanni.
Köszönöm, annak, aki mellettem állt végig, bármennyire is szánalmasnak bizonyultam.
Ígérem, hogy rendbe fogok jönni.
Meg akarok erősödni, és úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogyan kellene... az eszemmel már tudom, de az érzéseim még nem engednek.
Az érdeketekben megpróbálok erősebb lenni, hogy teljes értékű barát legyek.
És sajnálom, minden rosszért bocsánatot kérek.
yadayadayadayada your profile here