18. Hobbik.
szombat, október 20, 2012 @ 21:04
| 0 notesicsit gondolkodtam azon, mit is érdemes hobbimnak megtartani.
Egyáltalán mit nevezhetnék annak?
Nem tudom, mit érdemes komolyabban csinálni.
Írni akarok tovább, hogy később megrajzolhassam.. rengeteg kép van a fejemben róla.
Viszont... Ez olyan téma, amit senkinek sem mutathatnék meg igazán.
Azzal teljesen át kellene variálnom a szereplők majd' felét, de úgy már nem igazán érezném a magaménak.
Nem tudom, mihez kezdjek vele, csak csinálom.
Ezzel Yuyát és Gioulle-t kellene teljesen átalakítanom, de nem személyiségét tekintve.
Yuya még alakítható, de valahogy nekem így jön át a leginkább, Gioulle alakjáról nem is beszélve.
De valahogy kételkedem abban, hogy ebből lenne valami is... Mármint... Nem tehetném meg, hogy kiadassam, vagy valami, igazán nem is vágyom rá.
Csak feltenni netre, hogy internetes mangaként olvassa az, akit leköt.
Tehát.. nem tudom, megéri-e bárkinek is kiadnom, és csak tartsam meg hobbinak, és jobbára magamnak... aztán ha valakit érdekel, megmutatnom neki.
nem tudom, mit kezdjek vele, de végül is sok dolognem változna, a nemváltás igazából a legkönnyebben összehozható dolog.
De valahogy a gondolattól is kiráz a hideg.
Huje és Mura párosát eleve így terveztem, de hogy Gioulle lány legyen... *borzong*
Szerencsére Roudel, Rasu és Huje karaktere olyanra sikerült, amit nem lehet alakítani, és nem is szükséges, maximum mélyíteni a szerepükön.
És hozzájuk egy picit sem akarnék nyúlni.
Beléjük adtam a legtöbbet magamból, olyan embereket kovácsoltam belőlük, amilyen talán én is vagyok.
Legalább is szeretnék lenni.
A legtöbbet talán Hujénak és Rounak adtam a személyiségemből,
Nem tudom mi lesz még, majd meglátom, ráérek...
Lesz mégy vagy 150 oldal, Mura és Huje történetébe bele se kezdtem, ráadásul még Roudeléket is le kell zárnom valahogy.. Aztán franc se tudja, mi jön még ki belőle.
Íjászat.
Itthon szoktam vele szórakozni, ha van kedvem, kicihedek a céltáblával a kertbe, és elkezdek lövöldözni.
Kicsit szar, mert volt már, hogy beletaláltam a falba...
Próbálom másik irányba rakni természetesen, nem telibe a fal irányába, de óhatatlanul is mellémehet sajnos.
A többi irányban már a lábszomszédok vannak, szóval nem lenne szerencsés arrafelé lőni...
Habár az egyik seggét szívesen meglepném egy nyíllal.
Az erdőbe kéne kimenni, de ha meglát valaki, még fel is jelenthet... rosszabb esetben arra jár valaki/valami, én meg beleküldök egy nyilat.
Nagyon jó hobbi, kikapcsol és erősíti a koncentrációt, meg a karjaimat... na meg az összes érzéket.
De ezt szabadban jó csinálni, olyan emberek nélkül, akik tudatlanul, majmok módján beugrálnak a pályára.
Szóval ez nem jön össze.
Box.
Mázlis vagyok, szintén itthon van egy rohadt nagy boxzsákom, amin kiélhetem a mérgemet.
Elég nagyokat szoktam ütni, és gyorsan, nem igazán figyelek másra.
Hiába van kesztyűm, belül akkor is súrlódik, kisebesedik a kézfejem tőle.
Mindig elfelejtek keresni valamit, amivel leköthetem...
De valahogy nem foglalkoztat, jobban zavar, hogy mennyire elerőtlenednek a karjaim.
Legyengülnek az izmaim és nem igazán tudok erőt kifejteni utána.
Addig fogom csinálni, míg erősebb nem lesz, hogy aztán teljesen le tudjam vezetni a fölös energiáimat.
Ma is voltam kint, zsepit csavartam a kezemre, de szart sem ért. *nincs itthon fásli*
Annyira nem akartam tönkre vágni magam, mert lehet mennem kell Rukihoz.
Elnehezült kezekkel nem lehet hajat vágni.
Ez mindig segít, hogy kicsit lenyugodjak.
Ráadásul nem embert kell megütni, szóval még jobb.
Azt sajnálom, hogy jön a tél nemsokára, így nem tudok kimenni, mert
1: Befagy a seggem.
2: Az összes növény és bicikli meg szék oda van bepakolva, szóval baszhatom a helyet.
Úgyhogy kihasználom a lehetőséget, ami még megadatik.
Varrás.
Eléggé leálltam vele, nincs túl sok erőm rá, különösen azért, mert kb minden töri órán írunk egy témazárónyi dolgozatot... tököm kivan vele.
Kerámiára is mindig tervezni kell, kezdem megbánni ezt az OKTV-t.
Csomó cuccom félbe van hagyva.. mondjuk most is gépelem ezt a szart, ahelyett, hogy azt csinálnám..
Mi tagadás, most rohadtul pihenni akarok, holnaptól úgyis tanulnom kell.
Ének.
Eggen, merthogy ez is foglalkoztat, mostanában egyre jobban.
Marci feldoppingolt kicsit, mert említette, hogy ő is ráállna énektanárnál.
Nagyon szívesen mennék én is, de amíg matekra és nyelvre kell járnom, nem fél bele.
Így jóformán marad a zuhany.
De nekem akkor is örömet okoz, és ez a lényeg.
Nem tudom, később komolyan csinálnám-e, de most az a fontos, hogy bele tudjam adni mindenemet.
Most volt egy időszak, mikor nem volt úgy hangom..
Nem tudtam magam énekre erőszakolni, csendben ültem a zuhany alatt és ez nem vall rám.
Egyszerűen semmi ingerem nem volt énekelni, a belső hangom eltűnt.
Most kezd visszatérni talán, de nem úgy, ahogyan eddig.
Csupa szomorú és lassú, mély szám, a pörgőseket csak hallgatni bírom.
Azt hiszem, hogy ennyi dologban vagyok benne leginkább.
Még több hobbim is volt, de valahogy kevésbé érdekelnek már.
Egyetlen dolgot sajnálok, mert azt teljes mértékben hanyagolom: a FESTÉS.
Aaaakarom csinálni, örömlányul akarom, de egyszerűen erőm sincsen szerencsétlenre.
Majdcsak visszajön egyszer.
Na ennyi voltam mára, báj.
17.
"Számomra... Csak egy érzés van, melyet nem lehet megkapni.
Egyedülálló és nagyon értékes.
Csak ez létezik számomra.
Mindegy mi történik, nem tudom elengedni.
Nagyon erős, és leírhatatlan.
Testem minden egyes darabja tőle él.
...Soha nem lesz belőle elég.
Sírok, szenvedek, sérülést okozok magamnak.
Látom, ahogy tönkreteszem magam, ahogy tönkretesznek.
Ez az érzés még ennél is nagyobb.
Ettől élek, lélegzem, és ettől folyik vér az ereimben.
Ettől az érzéstől szenvedek mindig.
Mindig ettől szenvedek és nem válhat valóra az érzés, ezért összeszorítom fogam a csalódottságtól.
Ez nem olyan dolog, amiről beszélni szeretnék.
De nem számít, mennyire vagyok tönkretéve... ez az érzés nem változik.
Hangosan sírok.. Nem érem el a végtelent!
Bár ez a következménye, én elviselem, miközben sérülök.
Nem számít, mennyit veszítek, ez az érzés sosem változik.
Majd megtanulom az újjászületésben.
Ha csak egy milliomod részét átadhatom ennek az érzésnek..."
Részlet Minami Ozaki ZODIAC című artbookjából.
18. Hobbik.
szombat, október 20, 2012 @ 21:04
| 0 notesicsit gondolkodtam azon, mit is érdemes hobbimnak megtartani.
Egyáltalán mit nevezhetnék annak?
Nem tudom, mit érdemes komolyabban csinálni.
Írni akarok tovább, hogy később megrajzolhassam.. rengeteg kép van a fejemben róla.
Viszont... Ez olyan téma, amit senkinek sem mutathatnék meg igazán.
Azzal teljesen át kellene variálnom a szereplők majd' felét, de úgy már nem igazán érezném a magaménak.
Nem tudom, mihez kezdjek vele, csak csinálom.
Ezzel Yuyát és Gioulle-t kellene teljesen átalakítanom, de nem személyiségét tekintve.
Yuya még alakítható, de valahogy nekem így jön át a leginkább, Gioulle alakjáról nem is beszélve.
De valahogy kételkedem abban, hogy ebből lenne valami is... Mármint... Nem tehetném meg, hogy kiadassam, vagy valami, igazán nem is vágyom rá.
Csak feltenni netre, hogy internetes mangaként olvassa az, akit leköt.
Tehát.. nem tudom, megéri-e bárkinek is kiadnom, és csak tartsam meg hobbinak, és jobbára magamnak... aztán ha valakit érdekel, megmutatnom neki.
nem tudom, mit kezdjek vele, de végül is sok dolognem változna, a nemváltás igazából a legkönnyebben összehozható dolog.
De valahogy a gondolattól is kiráz a hideg.
Huje és Mura párosát eleve így terveztem, de hogy Gioulle lány legyen... *borzong*
Szerencsére Roudel, Rasu és Huje karaktere olyanra sikerült, amit nem lehet alakítani, és nem is szükséges, maximum mélyíteni a szerepükön.
És hozzájuk egy picit sem akarnék nyúlni.
Beléjük adtam a legtöbbet magamból, olyan embereket kovácsoltam belőlük, amilyen talán én is vagyok.
Legalább is szeretnék lenni.
A legtöbbet talán Hujénak és Rounak adtam a személyiségemből,
Nem tudom mi lesz még, majd meglátom, ráérek...
Lesz mégy vagy 150 oldal, Mura és Huje történetébe bele se kezdtem, ráadásul még Roudeléket is le kell zárnom valahogy.. Aztán franc se tudja, mi jön még ki belőle.
Íjászat.
Itthon szoktam vele szórakozni, ha van kedvem, kicihedek a céltáblával a kertbe, és elkezdek lövöldözni.
Kicsit szar, mert volt már, hogy beletaláltam a falba...
Próbálom másik irányba rakni természetesen, nem telibe a fal irányába, de óhatatlanul is mellémehet sajnos.
A többi irányban már a lábszomszédok vannak, szóval nem lenne szerencsés arrafelé lőni...
Habár az egyik seggét szívesen meglepném egy nyíllal.
Az erdőbe kéne kimenni, de ha meglát valaki, még fel is jelenthet... rosszabb esetben arra jár valaki/valami, én meg beleküldök egy nyilat.
Nagyon jó hobbi, kikapcsol és erősíti a koncentrációt, meg a karjaimat... na meg az összes érzéket.
De ezt szabadban jó csinálni, olyan emberek nélkül, akik tudatlanul, majmok módján beugrálnak a pályára.
Szóval ez nem jön össze.
Box.
Mázlis vagyok, szintén itthon van egy rohadt nagy boxzsákom, amin kiélhetem a mérgemet.
Elég nagyokat szoktam ütni, és gyorsan, nem igazán figyelek másra.
Hiába van kesztyűm, belül akkor is súrlódik, kisebesedik a kézfejem tőle.
Mindig elfelejtek keresni valamit, amivel leköthetem...
De valahogy nem foglalkoztat, jobban zavar, hogy mennyire elerőtlenednek a karjaim.
Legyengülnek az izmaim és nem igazán tudok erőt kifejteni utána.
Addig fogom csinálni, míg erősebb nem lesz, hogy aztán teljesen le tudjam vezetni a fölös energiáimat.
Ma is voltam kint, zsepit csavartam a kezemre, de szart sem ért. *nincs itthon fásli*
Annyira nem akartam tönkre vágni magam, mert lehet mennem kell Rukihoz.
Elnehezült kezekkel nem lehet hajat vágni.
Ez mindig segít, hogy kicsit lenyugodjak.
Ráadásul nem embert kell megütni, szóval még jobb.
Azt sajnálom, hogy jön a tél nemsokára, így nem tudok kimenni, mert
1: Befagy a seggem.
2: Az összes növény és bicikli meg szék oda van bepakolva, szóval baszhatom a helyet.
Úgyhogy kihasználom a lehetőséget, ami még megadatik.
Varrás.
Eléggé leálltam vele, nincs túl sok erőm rá, különösen azért, mert kb minden töri órán írunk egy témazárónyi dolgozatot... tököm kivan vele.
Kerámiára is mindig tervezni kell, kezdem megbánni ezt az OKTV-t.
Csomó cuccom félbe van hagyva.. mondjuk most is gépelem ezt a szart, ahelyett, hogy azt csinálnám..
Mi tagadás, most rohadtul pihenni akarok, holnaptól úgyis tanulnom kell.
Ének.
Eggen, merthogy ez is foglalkoztat, mostanában egyre jobban.
Marci feldoppingolt kicsit, mert említette, hogy ő is ráállna énektanárnál.
Nagyon szívesen mennék én is, de amíg matekra és nyelvre kell járnom, nem fél bele.
Így jóformán marad a zuhany.
De nekem akkor is örömet okoz, és ez a lényeg.
Nem tudom, később komolyan csinálnám-e, de most az a fontos, hogy bele tudjam adni mindenemet.
Most volt egy időszak, mikor nem volt úgy hangom..
Nem tudtam magam énekre erőszakolni, csendben ültem a zuhany alatt és ez nem vall rám.
Egyszerűen semmi ingerem nem volt énekelni, a belső hangom eltűnt.
Most kezd visszatérni talán, de nem úgy, ahogyan eddig.
Csupa szomorú és lassú, mély szám, a pörgőseket csak hallgatni bírom.
Azt hiszem, hogy ennyi dologban vagyok benne leginkább.
Még több hobbim is volt, de valahogy kevésbé érdekelnek már.
Egyetlen dolgot sajnálok, mert azt teljes mértékben hanyagolom: a FESTÉS.
Aaaakarom csinálni, örömlányul akarom, de egyszerűen erőm sincsen szerencsétlenre.
Majdcsak visszajön egyszer.
Na ennyi voltam mára, báj.
17.
"Számomra... Csak egy érzés van, melyet nem lehet megkapni.
Egyedülálló és nagyon értékes.
Csak ez létezik számomra.
Mindegy mi történik, nem tudom elengedni.
Nagyon erős, és leírhatatlan.
Testem minden egyes darabja tőle él.
...Soha nem lesz belőle elég.
Sírok, szenvedek, sérülést okozok magamnak.
Látom, ahogy tönkreteszem magam, ahogy tönkretesznek.
Ez az érzés még ennél is nagyobb.
Ettől élek, lélegzem, és ettől folyik vér az ereimben.
Ettől az érzéstől szenvedek mindig.
Mindig ettől szenvedek és nem válhat valóra az érzés, ezért összeszorítom fogam a csalódottságtól.
Ez nem olyan dolog, amiről beszélni szeretnék.
De nem számít, mennyire vagyok tönkretéve... ez az érzés nem változik.
Hangosan sírok.. Nem érem el a végtelent!
Bár ez a következménye, én elviselem, miközben sérülök.
Nem számít, mennyit veszítek, ez az érzés sosem változik.
Majd megtanulom az újjászületésben.
Ha csak egy milliomod részét átadhatom ennek az érzésnek..."
Részlet Minami Ozaki ZODIAC című artbookjából.
yadayadayadayada your profile here