04. Takaréklángon vagyok.
csütörtök, június 02, 2011 @ 23:19 | 0 notes

Nagyon lemerültem agyilag és fizikailag is.
Egyetlen nyamvadt tetves hét!!
Az az egy szerencsém van, hogy holnap nem kell bemennem suliba.
Mondjuk abból a szempontból nem szerencse, hogy úgy érzem magam, mint a mosott sz*r, de legalább nem kell végigszenvednem egy jó hosszú napot.
Három óránk lenne megtartva, ebből természetesen az egyik az általam olyannyira imádott angol, kitörölnék vele mindent.
Minden órán elszabadul a pokol, az is áldás, ha legalább egyet megúszhatsz.
És nem a tantárggyal van a probléma, hanem kizárásos alapon a kedves tanítónk hozzáállásával, avagy tanításával. *ez a szó igen erősen áthúzva..sőt lesatírozva!*
Az órák után mehetnénk fel Budapestre egy pályázat miatt, 120 fő mehet és természetesen a mi osztályunk is megy.
Osztályfőnökünk nem lesz velünk, de legalább beszervezett minket, a történelem tanárunkkal megyünk fel.
Tipikus példája, hogy könnyű más farkával verni a csalánt.
Egy egyszerű válrándítással el lehet intézni a bejárókat, akik minimum egy órával később jutnak haza mint az átlag.

Sokaktól hallom, hogy rosszul viseli az időjárást, valamiért nem csodálkozom, részben én is azért vagyok padlóra vágva.
22:35 van és iszonyatosan dörög az ég.
A blogolás befejeztével kikapcsolom, nehogy szétvágja nekem az egészet.

A holnapi napban még az a jó, hogy mivel itthon lehetek, egy csomó időm lesz befejezni a dolgaimat, és sokat tudok haladni a festményemmel.
Kicsit parázom, hogy nem lesz kész, de bízom benne, nem kéne elcseszni Oo
Matekra is kellene szorgalmit csinálni.
Nem szeretek dicsekedni, hogy milyen hülye vagyok a matekhoz, de ha egyszer így van, akkor meg kell próbálni, szorgalmiból összekaparni valamit és lehetek hármas yarre xD
Reálból talán nem leszek jó soha az életben, de nem is azért mentem művészeti gimibe.

Most nézelődtem a mobilomon, és tele van fényképekkel.
Minden sz*rt lefotózok.  



Művtöri előtti agymenés, amikor mindenkit kiver a
szarszeplő a képfelismerés dolgozat miatt.



Angol előtti baszakodás. Elég ha annyit mondok, ennyire beszámítható az idegrendszerem az óra előtt.


Az volt még nagy, amikor megtaláltam a tablómat az egyik munkámról a művészet 50. évfordulójára készített füzetecskében, ahol szakonként voltak csoportosítva a munkák.
Istyu szólt, hogy benne van, mit mondjak, nagyot néztem.

Az a középső lenne; a kisebbik Bonsai tartót akarja bemutatni, vagy mi.
Yare, készen van és apa hazahozta Szegedről *-*
Majd arról is lesz kép.

Címkék: , ,